Nemo Sharr: Rímekbe szedtem, ami körbevett engem...

Tánc az őrület határán

Vérkönnyek futnak lomhán szemtől-szembe az árral,
Álnok zene, mint végtelen folyam a sötét égen szárnyal,
Elhordott, szakadt ruha csendesen zuhan a mélybe,
Katatón őrület nyújtja ki csontsovány karjait érte.

Sikolt egy parázs, vörös szemét tépi hűvös szellő karma,
Vágtat sötét ménesen a végzetnek hetvenhét lovasa,
Magányos szonátát zeng egy hófehér hárfa ajka,
A beesett márványt tíz szakadt köröm marja.

-2010. VII. 04.-