Nemo Sharr: Fény az éjszakában

Árnyalatnyi félelmet sem érzek, amikor meglátom Őt. Beszállok. Keze biztos, szívét nem övezi ármány, kétkedés, emberi érzelmek nem érinthetik. Szíve sincs. Szemeim már leszoktak a bámulásáról. Sokszor vitt messze földre, Kedves Barátom. Lassú könnycseppet érint a szél, lassan arcomra fagy. Suhanunk, bár Ő alig hajtja rozzant ladikunk. Lehelletem sürű, fehér füstben ömlik ajkaim közül. Neki nincs. Nem él. Nincs szüksége rá. Örökké tudnék vele siklani végtelen vizek hátán. Tán egyszer én is halálra adnám fejem. Örökkön, mint Ő...

Kezemben apró tárgy. Hófehér, apró csonk. Vörösre festi arcom, míg Ő sápadtabb, mint a Halál maga. Szemeink néha lángolón összevillannak. Ilyenkor mintha pillanatokra visszatérne belé a létezés. Az árnyékok is rettegő táncot járnak. Nyugalom, béke vesz körül, míg gyönge ladikunk a vizet hasogatja...

Gyertya. Ember alkotta, saját leghatalmasabb félelme, a sötétség ellen. Az ember fél mindentől, amit a sötét rejthet, mert a sötétséget nem ismeri. Emberi tulajdonság, hogy elpusztítanak mindent, amitől félnek, vegyük például a magas mágiát, avagy a kihalás szélére sodródott állatokat... Ez csak pár példa. A sötétben minden megelevenedik, amitől rettegnek, emlékképek, jövőrémek, jelenkori démonok. Az ember a teremtésétől fogva, avagy azóta fél a sötétségtől, hogy lemászott imádott fáiról, hát megtalálta a módját, hogy elpusztítsa.

A gyertya több mint 2500 éves múltra tekint vissza az emberiség töténelmében. Az ókorban alkották meg, miután felfedezték, hogy a faggyú és a zsír kiválóan égnek. A méhviasz szintén tökéletes volt gyertyák készítésére, ám az akkoriban még borzasztóan ritka volt, luxuscikknek számított. A XVII. században arzént kezdtek adagolni a faggyúkhoz, ami esztétikailag ugyan javított rajta, de mérgaző hatása miatt rengeteg gondot okozott az embereknek. A XXI. században felfedezték a sztearint, mely a gyertya szilárdságáért felelős, valamint ekkor kezdték el használni az összefont kanócot és a paraffint, így sokal jobb minőségű gyertyákat tudtak előállítani. A mai gyertyák jórészt paraffinból készülnek, pamut kanóccal, amit szalmiák-sóval, bórsavval és paraffinnal kezelnek, hogy egyenletesen és szinte korommentesen égjenek.

A gyertyának nem csupán sötétséggyilkos ereje van. Sok okkultista rituáléban előkellő helyet kapnak, a vallásokban pedig szimbólumként szerepel. A keresztény Bibliában a Világ Fényének, Jézus Krisztusnak a jelképe. Az embereknek szüksége van fényre, hogy elvezesse őket a tökéletes, boldog élet felé, ez a Bibliában sokszor megjelenik, például Mózes és a lángoszlop, Jónás a cet gyomrának végtelen sötétségében, az angyalok és szentek fényt árasztó glóriája, a gyermek Jézushoz elvezető csillag, és sok hasonló példa. A keresztények rettegik a sötétet, mert a sötétségben előbújnak mindazok a rémképek, amikkel a templomokban halálra rettentik őket olyan papok, akik az elhozandó emberi jólétre és örök boldogságra esküdtek fel. Isten útja a Fény Útja. Én a Sötétség Útját járom.

Az okkultista rituálék bővelkednek gyertyamágiában. Az okkultizmus a gyertya meglétével egy időben kezdte felhasználni az égő faggyú mítikus hatásait. A demonológiában a démonok ketrece idézőkörből, idézőrúnákból és bezáró gyertyákból áll. A nekromanciában a gyergya az a Fényes Ösvény, melyre a holtnak rá kell lépnie, hogy testébe találjon. A boszorkányok körében (s kéretik nem össszetéveszteni őket a wicca söpredékkel, akiknek semmi köze a mágiához, csupán pénz és feltűnéshajhász csürhe!!!) a gyertya egyfajta helyettesítő, energiavezető szerepet tölt be, átkozásra, gyilkosságra és átokűzésre, avagy gyógyításra is felhasználták. A magasmágiában a gyertya kevesebb szerepet kap, hisz ott már a lélek összegyűjtött tudása és ereje számít igazán. A természetmágiában a tűz jelképe és vezetője. A gyertyamágiában fontos szerepe van a gyertyák színének is. A fehér gyertya gyógyít és segíti a látók szemét, a kék megvéd és elűzi a rémképeket, a sárga tudattisztító és segít a tudás megszerzésében, a zöld jólétet és gazdagságot hoz, a rózsaszín szerelmet ébreszt, a bíbor vágyakat irányít és gyors energiautánpótlás, a barna minden természeti erővel kapcsolatban áll, a narancssárga szerencsét hoz, az ezüst lelki egyensúlyt állít helyre és segít az asztrálutazások előidézésében, az arany szerencsét és gazdagságot hoz. Természetesen ami adni tud, elvenni is tud. A kék bezár, a sárga elfojtja az ellen tudatát, a zöld a négy őselemet hajtja uralmunk alá, a rózsaszín kedvünkre irányítja mások érzelmeit, a bíbor vért fakaszt, a narancssárga balszerencsének hullámait idézi, a barna elpusztítja a növényeket és állatokat, az ezüst megbontja az ellen lelkének összhangját, az arany megfoszt a vagyontól, a fekete pedig ÖL. Fekete gyertyát csak az használhat biztos kézzel, akinek nincs kit elveszítenie, mert ha gyenge a gyertya hatalmának irányításához, önszeretteit áldozza fel.

A ladik végtelen siklása lassan elcsendesül. Új, életet sugalló zajok törnek érzékeny fülembe. Elhozta! Így suttognak. Emberek. Rettegve lépnek hátrébb, ahogy közelítek feléjük. Kezemben fény, szívemben sötétség. Egy gyermeki szempárt kutatok, ki tovább képes vinni az adományomat. Lelket adok neki. Magamhoz intem, kit először meglátok. Apró gyermek. Tökéletes. Rettegésnek szikráját sem érzem benne, ahogy felém és a ladik felé közelít. Keze a kezembe simul. Leteszem a gyertyát, s a gyerekkel a ladikba lépek. Nem érdekel a neve. Nem érdekel a története. Nem érdekel a családja. A szíve bátor, a lelke erős. Kísérőm lesz. Előveszek egy új csonkot, mely lángrakap a jeges szellőben. A germek kezébe helyezem. Tarts lángot a kezedben, érezd annak forró, lüktető életét, válj te is lánggá, forrósodj égetővé, légy gyilkos és életadó. Lassan ömlenek elő belőlem a szavak, akár a lehellet füstje. Úgy lesz Mester!