Emlékfoszlányok
˝Rágja szét az elmémet varázsos, sötét dal,
Rántson magával halál, katatón zűrzavar!˝
Szólott, majd zuhant. Teste port kavart.
˝Üveggolyókkal játszom, egy-egy élet mind,
Dobálom őket föl-le, míg valamely eltörik!˝
Szólott, majd vágott. Vérét tán feltörlik.
˝Tollba mártom tintám, úgy írom az égre,
Szerelmesen öleltem, míg ki nem buggyant vére!˝
Szólott, majd harapott. Csitította méreg.
˝Szakítson szét szíved lassú megnyugvása,
Öltsön gyászruhát mind, ki örök, hű társa!˝
Szólott, majd lépett. Torkán szorult kiáltása.
˝Remeg a föld, jövőt suttognak vad dobok,
Hervadt virágok felett könnyeket ontok!˝
Szólott, majd lefeküdt. Paták zúztak csontot.
˝Van egy apró labda, még apám hagyta rám,
Útjára engedett madaram, kérlek, sebesen szállj!˝
Szólott, majd lőtt. Arcán sötétlik a sár.
˝Jöjj értem Csontlovag, tombolásod söpörjön el,
Oltsd ki szemem világát, ragadj magadhoz, ölelj!˝
Szólott, majd elpihent. Árnyék zakatolt a ködben.
-2010. 06. 13.-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Álmodtál róla, a fejedben jár, apró, megmagyarázhatatlan madár...