Nemo Sharr: Tekerd csak körbe, had fájjon!

Szerelem. Az érzés, mely minden földi halandó életét gyönyörrrel és gyötrelemmel fűszerezi meg. Szerelem. A szárny, mely elröpíti a halandó szíveket, oltalmat ad, otthont vesz el, éltet és megöl. A földi halandók úgy kapnak utána, mint utolsó fűszál után, mely tán megmentheti őket a haldoklástól. Tévednek. Sorsuk már akkor meg lett pecsételve, amikor megszülettek. Ítéletet mondtak a fejük felett, hogy bármit tesznek, bármerre futnak, bármennyire könyörögnek, a Halál martalékai lesznek. Ez a kínzó jövőkép, ez az elviselhetetlen végzetes sors ösztökéli az embert, hogy boldogságra törekedjen, míg szánalmas percei végleg le nem peregnek. Ilyen törtető próbálkozás az "igaz szerelem" elérése.

A szerelem vágyakozással, rokonszenvvel és intimitással párosuló érzelem, mely szexuális vonzódásban és őszinte odaadásban megnyilvánuló érzelmi kapcsolat két ember között. Definíció. Ostobaság. Ember alkotta fogalom, hogy megmagyarázza a megmagyarázhatatlant. A régi korokban a szerelemre nem voltak kifejező szavak. Nem volt rá szükség. A mai korban pedig teljesen felesleges, mert igaz szerelem szinte nincs is, csupán egymás kölcsönös kihasználása, hogy kielégítsék szexuális igényeiket, biztosítsák anyagi jövőjüket, társadalom béli pozíciójukat. Igaz, én ezt soha nem fogom tudni megérteni, hiszen úr vagyok az urak között, sem hatalomra, sem anyagiakra nem éhezem. Minden szeretetet kérés nélkül elém dobtak. A szabadság illata leng körbe. Hogy az én utam lenne helyes? Fogalmam sincs, nem próbáltam mást, ámbár nem elhanyagolható tény, hogy én őszintén boldog vagyok...

A régi korok nagy szerelmeit már mindenki ismeri, megannyi történet szól róluk, s hogy pár példát is hozzak, leírom a szívemnek legkedvesebbeket:

-Csongor és Tünde, akik túlléptek az őket fogva tartó világ törvényein, nem törődve azzal, hogy mindent elveszíthetnek, amit addig megszereztek. Egymásban lelték meg a világot, amiben élni akarnak.

-Rómeó és Júlia, akik elvetettek maguktól mindent: pénzt, hatalmat, nevet, címet, életet.

-Hádész és Perszephoné, a halál urai, kiknek szerelme örökkévaló.

-Orpheus és Eurüdiké, a tragikus pár. Orpheus még a halál kietlen alvilágába is leszállott, hogy meglágyítsa Perszephoné szívét, és visszahozza az életbe imádott hitvesét.

-Jonathan Harker és Mina, kiknek szerelmét még a vámpíri hatalom sem volt képes szétzúzni.

-Paris és Heléna, akik még a pusztító háborút is vállalták egymásért.

A régi korokból rengeteg hasonló történet maradt fent, ám a mai korból nem származnak ilyen csodás és megindító emlékek. Miért? Jó kérdés. Járjunk kicsit utána...

Azemberi világ porontyai már gyermekkorukban megtapasztalják a szerelem és a házasság szent egységének sárba tiprását. Sokan úgy nőnek fel, hogy csonka, vagy álomból és megkeseredett sorstársakból álló családmodellt látnak maguk körül. A szeretet mint olyan sokszor magából a családból is hiányzik. Ne feledjük, a gyermeknek nem csupán élőhelyre, kosztra és javakra van szüksége, hanem egységes, egymást támogató, szerető családra is. Az érzelmek nélkül felnőtt gyerekek megkeseredett halandókká válnak. Sokan oly utakra lépnek, melyek a gyors és fájdalmas pusztulást sürgetik. Fizikai és érzelmi pusztulásról egyaránt szó van.

Az érzelmi törődés hiánya, a szülők "megannyi fontos teendője" ahhoz vezet, hogy a gyermekek a televízió nevű agyrombolás áldozatai lesznek. Kedvenc lelki jelenségeket és hatalmas életigazságokat felvonultató képregényemből hoztam egy jó példát erre:

A televízió azt közvetíti a gyermeki elméknek, hogy a követendő példa az értéktelen, egy-két éjszakás együttléteken alapuló kapcsolat egyszerre több személlyel. Hiába a sok szerelmet hirdető nyálas szappanopera, ott is mindenki mindenkivel mindenkit megcsal. Undorító! A mai fiatalok képtelenek felfogni az érzelmek fontosságát. Büszkén jelentik ki a haverjaiknak/társnőiknek, hogy "Ismét eltekertem xy fejét!" (szmájli mellékelve) Tekerd csak! Tekerd körbe és öld ki belőle az érzelmeket örökre! Gyűlölettel fordulok e képtelen viselkedés képviselői felé. Képtelenek felfogni, hogy ezzel mekkora károkat okoznak a fiatal lelkekben. Elértéktelenedik minden, ami egykoron a világ alapjait szolgáló eszme volt. A romantika korában a tiszta szerelem volt a követendő példa. Ma az, hogy minél több ember közösüljön, akár egyszerre is.

Fájdalom, de beköszöntött a hanyatlás kora...