Amikor ebbe a dimenzióba érkeztem, nem is gondoltam volna, hogy lehet világ ennyire élettel teli. Az én volt otthonom más. Sivár. Az emberek tán nem is sejtik, hogy amit ők természetesnek vélnek, az valójában mekkora kincs. Csak aranyra vágynak és hírnévre. Életük rohanásból, egymás eltiprásából, az értékek gyökeres kiirtásából áll. Van -e, aki megállt már, hogy megszemlélje, mi is veszi körül születésétől fogva? Hallotta -e már fürge szellők, csobogó patakok, lágy madárdalok kristályos, lelket fölemelő zenéjét?
Ülök csöndesen, de lassan az én fülemig sem jutnak el e szép szonáták. A város teszi. A mocsok ellepi a élőhelyet, s kiszorítja annak egyetlen jogos birtokosát: az állatvilágot. Csöndes magányomat egy magányt nem tűrő kisállattal osztom meg. Kutya. Azt mondják, az ember legjobb barátja. Az enyém is. Azt is mondják, hogy megérzi és elűzi a gonosz lelkeket. Ez nem igaz. Az emberi értékrendek az állatok nemes lelkét nem tartják béklyóban, ők nem az alapján ítélnek, hogy hogyan fordulsz a külvilág felé, mivel születtél együtt, kikkel barátkozol, miben hiszel... Ők az alapján ítélnek, ahogyan bánnak velük. Ha érzi is rajtam az eredendő gonoszságot, nem érdekli. Őszinte szeretettel fordul felém, s én is felé. Hogy szeretni tudok, furcsa véletlenek sorozata. Az iránta érzett tiszteletem és imádatom vezérel, amikor kezemet simogatásra emelem, ágyam s étkem megosztom vele.
Most fekszik. Ártalmatlan. Gyönyörű. Oly hasonlatos az emberhez, s mégis teljesen más. Keze, lába, feje száma megegyező, szíve apró, s mégis szeretettel, önzetlenséggel teli. Fülei nem hallják a város túlbuzgó gyűlöletét, szemei nem látják a lassú rothadást, orra nem érzi a dögszagot. Hogy miért? Mert nem arra koncentrál. A kutya mindenben a szépet, az értékest keresi. A létezésben fellelhető örömöket próbálja elérni. Őrizi az álmod, őrzi a nappalod, örökkön vidám és játékos. Álmaiban fut és nevet. A szeretetről álmodik, ami körbeveszi, eszébe sem jutna, hogy bárki ellene akarna tenni. Az ember képtelen erre.
A kutyát egyszerű örömök éltetik. Játék a gazdájával, új szagok felfedezése, finom csontok, széttéphető játékok, simogatás, szeretetteljes otthon. Emberi szemmel nagyon kicsiny igények, a kutya mégsem vágyik többre. Nem érdekli a hatalom, sem a pénz, nem igényli más tulajdonát, kedvesét, élőhelyét. Mi lehet a kutyákban, ami ennyire ellenáll az emberiség életvitelének? Azt mondják az állatok ostobák. Ellenkezőleg. Okosabbak, mint az emberek, hiszen képesek tartósan és zökkenőmentesen együttélni több személlyel. Az ember már tinédzser korában kiszökik a körülötte élők gyűrűjéből, mert tévesen fogja fel a viszonyulást azokhoz, akik szeretik és óvják. A kutya soha nem hagyná magára a családját. Ha elmész, s őt magára hagyod, annál az ajtónál vár, amin távoztál, s oly örömet embertől nem kaphatsz, mellyel egy kutya örül, ha meglát.
Az emberek tanulhatnának tőle...
Dehát Nemo, örömöt emberektől is kaphatunk, nem is keveset. Nem olyat, mint egy kutyától, másfélét, de szerintem ettől egyáltalán nem kevesebb ez. Láttam már embereket igazán örülni egymásnak, s embereket igazán szeretni, esetleg még egy kis tisztelet is volt bennük. Tudom, ritka, de azért létezik. Én is rengeteget tanultam az állatoktól, fogok is, de nem hiszem, hogy összeegyeztethető a két érzelmi világ. De én is szívesen lennék kutyéna^^
VálaszTörlésRitka. Ez kulcsszó, hiszen én a nagytöbbségről beszéltem: az emberiségről. Valóban akadnak olyanok is, akik képesek az őszinte örömre és szeretetre, ám az emberiség mocska -a divat, a pénz kutatása, az élőhely öncélú átalakítása- bennük is burjánzik, s csak kérdés, mikor fog előtörni belőlük. Kívánom, hogy ne így legyen, s örülök, hogy tanultál az állatoktól. Másoktól nem is érdemes.
VálaszTörlésSzerintem jó részük megmenthető, ha megmutatjuk nekik a tiszta igazságot. Vagy már tudja, csak nem mer szembemenni az árral, mert akkor támogatás nélkül marad. Mindenki csak a kisebb ellenállás felé halad. Csak egy kis erőt kellene adni nekik, vagy összefogni. Persze kinek van erre ideje a rohanó világunkban?:)
VálaszTörlésAzt mondják, az igazság fáj. Ez nem igaz. A tagadás fáj. Az fáj, ha tudod, mi az igazság, csak nem foglalkozol vele egész addig, amíg katasztrófa nem történik. Ilyen az ember.
VálaszTörlésNekünk, akik minden nap a gép előtt ülünk, órákon át azzal foglalatoskodunk, hogy elmélkedünk, alkotunk, megfigyelünk. Ha csak erőre van szükségük, ebből az oldalból meríthetnek, csupán ide kell navigálni őket. Aranytorkú mindenki vállára leszáll, ha nem hesegetik el. Mi azért vagyunk, hogy utat mutassunk. Ha nem követnek, nincs mit megtehetnénk értük.
VálaszTörlés