Nemo Sharr: Álmaim szörnyetege

Fényes nappal. Egy csapat fiatal, kik az új világ elhozásának szellemében égnek. Szabadgondolkodók. Egy lány ül közöttük, füleibe csupán egy hang jut el, egy bársonyos férfihang, mely cirógatja bőrét s lelkét. Tekintetük összefonódik, már tudják, érzik, hogy összetartoznak. Mosolygó arcok, ígéretek. Szerelem lobban fel, s égeti magát két vággyal teli szívbe. A férfi sétára hívja a lányt. Boldogság fodrozódik körülöttük, s úgy érzik, végre van helyük e túlzsúfolt metropoliszban.
A lány figyelme lanyhul, mégis, szeme sarkából látja az őket lassan körbevevő tömeget. Dühödt emberek. El akarják pusztítani a lányt. Kettészakadnak, s míg a férfi megpróbálja feltartani a tömeg egy részét, megindul a vad hajsza a lány után. A lány ismeretlen sikátorok és utcák között rohan, nyomában üvöltöző csőcselék. Retteg. Érzi, hogy semmiféle logika nincs a tömeg haragos viselkedésében, mégis, a rettegés megbénítja a tudatát, csak menekül, már nem is nézi merre rohan. Belefut egy furgonba. Késes férfiak szállnak ki belőle, s gyűlölettől izzó szempárral követik a lány mozdulatait. Ő megpróbálja a két tömeget egymás ellen fordítani, s a kavarodás kellős közepén, átmászva a furgon alatt elszalad.
Egy hatalmas, fényűző hotel tárul a szemei elé. Tökéletes búvóhely. Az előcsarnokban meglátja a férfit, s szívét meleg biztonságérzet fogja el. Egymás karjaiba simulnak, ám az idilli kép gyorsan szertefoszlik. Egy középkorú férfi lép be a hotelbe, mellette egy hölgy sétál, s amint meglátják a párt, késeket és tűket rántanak. A férfi ellöki magától a lányt, s ráparancsol, hogy rejtőzzön el, majd puszta kézzel próbálja a két gyilkost feltartani. A lány szalad, ahogy csak gyönge szervezte bírja, s közben a zsebeiben keresgélve talál egy injekciót. Fegyvernek gyönge. Egy sarkon befordulva a nővel találja magát szemben. Tudja, nincs tovább. Dulakodnak. A nő megpróbálja leszúrni a lányt. A lány kezében megjelenik az injekció, s tövig szúrja a nő jobb szemébe. A nő csak röhög, szemeiből visszafolyik a halálos adag méreg. Félrehúzza arcbőrét, s röhög, ahogy a lány rádöbben, egy robotikus létformával áll szemben. Nem győzhet. Nem élhet túl. Szétszabdalják a testét...

Fölébredek. Testem izzadtságban, arcom könnyben úszik. Karjaim álmaim férfiját ölelik remegve, testem őrjöng a rémképzetek okozta kíntól. Rémálom. Gyermekkorom óta gyötörnek rémképek, emiatt keveset alszom, és a lehető legritkábban. De mi is az a rémálom és miben különbözik a lidércnyomástól? Egy nálam sokkal hozzáértőbb személy így fogalmazta meg:

"A lidércnyomás mindig Non-REM szakaszban jön, ilyenkor az ember általában egy rémeset kiált vagy sikolt, majd nagy félelmet és testi izgalmat él át - aztán alszik tovább, s később általában nem is emlékszik rá, mi történt.

Ezzel szemben a lidérces álom, vagyis a rémálom mindig REM szakaszban jelenik meg, és az ember sajnos nagyon is emlékszik rá. Félelmetes álmaink eléggé életszerűek szoktak lenni.

A rémálmok, különösen az ismétlődőek hátterében szomorú gyermekkor, traumák, stressz és szorongás áll. Az un. poszttraumás stressz betegség egyik gyakori velejárója, akár évtizedeken át is, a visszatérő rémálmok.

A rémálmodókat elég magas szorongásszint és a félelmekre való fogékonyság szokta jellemezni. Az ilyen embereknél gyakoriak a lelki betegségek, művészi hajlamaik lehetnek, kreativitás, nyitottság és sérülékenység jellemezheti őket, szociális kapcsolataik bizonytalanok, elidegenedettnek és kívülállónak érezhetik magukat."

Nos ez az én esetemben teljesen pontos diagnózis, ám a diagnózis önnönmagában nem hordoz gyógyulást. Közelebb hozva: például, ha beütöd a fejed, és pár óra múlva egy nagy fájó duzzanat lesz a homlokodon, a fájdalmat nem szünteti meg az a tudat, hogy beverted a fejed (tehát, hogy tudod, mitől fáj). A pszichés betegségek ennél sokkal alattomosabbak, mert nem nyilvánvaló helyeken hagynak nyomot (elme, tudat, lélek, érzelmi és gondolati világ), cseppet sem kézzelfoghatóak és a gyógyításuk hosszú és nehézkes folyamat.

Mit lehet tehát tenni? Tapasztalatból mondom, hogy a problémák kibeszélése egyáltalán nem oldja meg a problémát, sőt, minél több embernek mondjuk el, annál több zomorú és tehetetlen emberrel járultunk hozzá a világhoz. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindent magunkba kellene fojtanunk, egyszerűen a kibeszélés nem megoldás. A probléma forrását kell megszüntetni. Eltávolítani a félelmet, szorongást, stresszt okozó tényezőket, emlékeket. Az álom elvileg segít ebben, ám a gyakorlat nálam ismét mást mutat.

"Az un. tudatos álmodás technikájának felhasználásával pontosan azt érhetjük el, hogy a rémálmot nem valóságként, hanem álomként éljük meg, és bele tudunk avatkozni az események menetébe."

Csakhogy, pontosan a mai napon tapasztaltam, hogy a tudatalattim igenis stresszt, rettegést és tehetetlenségi érzetet akar bennem kelteni, azáltal, hogy bár belepiszkáltam az álmomba, mégis felülkerekedett rajtam. (Amikor a nő közölte, hogy gépezet, én önmagamat gépezetté alakítottam magam, s felrobbantam. Túlélte és megölte a valódi hús-vér testemet.) Felmerülhet tehát a kérdés: miért jó a testemnek és elmémnek, ha ideges, szorongó és stresszes vagyok, emellett alig alszom? A válaszra egyenlőre nem akadtam rá, de bízom benne, hogy az idő több tapasztalatot hoz majd, melyek segítenek megérteni önmagamat.