Nemo Sharr: Az elme kinyilatkoztatásai

Nem szükséges konkrét kinyilatkoztatásra gondolni. Az elme a szabad asszociáció során (Freudizmus!) képes a tudatalatti legmélyéről felölelni egy-egy igen erős benyomást, beágyazódott érzelmet, gondolatot. Ha elengedjük a célzott, irányított gondolkodás korlátait, szabadjára engedjük a lelkünk legsötétebb avagy legvilágosabb bugyraiban lakozó, személyiségünket alapjaiban irányító benyomásokat, sokszor mi is megdöbbenünk azon, mit látunk a papíron, fában, bármiféle alkotási felületen. Már pusztán a saját döbbenetünk meglepő, hiszen sokan úgy hiszik ismerik magukat, s ilyenkor döbbennek rá, a lelkükben lakozó kételyek, a fejükben hallott hangok mind-mind annak az eredményei, hogy fogalmuk sincs, valójában mi lakozik a tudatalattijukban. Mások pedig egyszerűen félnek tőle.

Nos, én nem vagyok mások, és nem félek a tudatalattim kivetülését megosztani másokkal, ám egyetlen kérésem mégis lenne: aki tud, segítsen értelmezni. Igaz, a pszichológia és irodalom útján egymagam is minden mozzanatát meg tudnám érteni, magamra tudnám vonatkoztatni, de az, csupán egyetlen vélemény lenne, s mint belső szemlélődő, nem biztos, hogy képes lennék elvonatkoztatni az ego értelmezte evidenciáktól. A mű címét Levandel (Párom és Társam) adta, ezért azt fölösleges belekeverni az elemzésbe. Kellemes olvasást, szemlélődést, töprengést.

Isteni szerelem

Az álmok valóságosak!
Rád mosolyog az áldozat.
Te tetted! Nevess hát!
Jövőd itt vár Rád!

Ezernyi a szó, egy bennünk a vér.
Élj, még ha gyűlölnek is ezér’!
Szél szárnya lebegtet.
Add nekem lelkedet!

Szállj szívem messze földeken át!
Nincs szilárdabb menedék, mi örökkön áll.

Van, volt, lesz: Megtörténtünk.
Ha nem akarunk, nem menekülünk.
Völgy, mint öl hosszú lánc, béklyó,
Egy kulcs csak, mi bele való.

Zuhan a nehéz kalapács,
Felsír a végtelen, a nagy fonál.
Nevet az ég apró pillangója.
Megcsúfoltalak bábom mozgatója!

Ring a bölcső, néma, kedves világ.
Még ma éjjel visszatérek Hozzád!

Hűvös hajnal nyílik az ablak alatt.
Keresd meg, mi egykor elszaladt!
Nézd, a kép már öregebb nálunk!
Egykor fakó ruhákban jártunk.

Veszejts el minden véletlent!
Tükörben ne keress értelmet!
Gyönge hasonmás az ezüst nevetés.
Nincs út oda, amerre nem mennél.

Első, második, ezredszerre sorol be az értelem,
Nincs vágy, ha nincs kétely örökké szívemben!

Kés a kézzel zsonglőrködik,
Tart a játék, az élet telik.
Senki nem vágy valójában halni.
Próbálj markodban vizet tartani!

Bizonytalan szavak mögött rejtezem.
Ostoba, ki azt hiszi: szeretem!
Soha többé kék ég, nevető nap.
Engem nem találhat meg holnap!

Ott vagyok mindenben, lélegzem, nem létezem,
Csak akkor találhatsz rám, ha épp Benned rejtezem!

-2010. X. 04.-