2010. november 16., kedd

Önkifejezés a végsőkig!

Testmódosítás. Amikor valaki meghallja ezt a szót, rögtön a legbonyolultabb dolgok jutnak az eszébe. Éles kések, tűk lebegnek lelki szemeik előtt, műtétek és beavatkozások sokaságára gondolnak, amik megszépítik, vagy eltorzítják a testet. Perverziónak és lázadásnak fogják fel azt, ami másnak életmentő, vagy életérzés. Persze én is túldramatizálom egy kicsit, de itt az ideje, hogy leomlasszam a falat két tábor, a testmódosítók és az őket beteges állatoknak tartó konzervatív emberek között.

Az egész ellentét alapja az intolerancia. „Más, mint mi!!!” Ez az emberre oly jellemző túlbonyolítás. Vajon mennyien gondolnak bele, hogy a test módosítása a lehető legegyszerűbb dolgoknál kezdődik?
Gondoljunk csak bele, mi is a testmódosítás szó összetétele. Test. Mindenkinek van. Nem kell magyarázni.
Ámde a módosítás! Módosít: megváltoztat, elváltoztat, megmásít, különbözővé tesz. Ha a legtágabb értelemben vesszük, testmódosítás a hajfestés, a hajvágás, a köröm lakkozása, a sminkelés, a borotválkozás, a szemöldök kiszedése, a körmök levágása, és sorolhatnám napestig. Még nem is beszéltem orvosi beavatkozásokról, igaz?
Láthatjuk, a XXI. század emberének a testmódosítás élete minden mozzanatában jelen van. Egy az utcán sétáló igényes kinézetű hölgy és a koncertre siető piercinges, tetovált, kettévágott nyelvű lány célja: a külsejével kifejezni lelkének egy darabját. Miért lehet hát ennyire visszataszító mások számára a valódi testmódosítók művészete? A félelem teszi. Az ember fél mindattól, ami elüt a normálistól, mert ez lett az utolsó 200 évben belenevelve. Ideje, hogy az ember levesse a láncait, és merjen önmaga lenni: Egy egyedi, megismételhetetlen, utánozhatatlan lény, saját individuummal, pontosan vagy épp elmosódott határokkal felépített világképpel, egyedi ötletekkel, alkotó hatalommal.

Műalkotás és önkifejezés minden egyes testmódosítás, mely egykor és most készült, legyen az egy egyszerű karika piercing a fül valamely pontján, vagy egy Raffaello festmény teljes hátas tetoválásban. A műalkotást persze -mint minden másban- a testmódosításban is el lehet rontani. Csúnyán kinyúzott, rondán legyógyult sebek, félreszúrt piercingek utáni gennyes lyukak a bőrben, nem megfelelő helyen és eszközzel készült tetoválások. Sok ilyen előfordul. Gyerekek az éjszaka közepén részegen, koszos biztosítótűkkel szurkálják át egymás bőrét, másnap pedig meg vannak lepődve, mi is fáj ennyire...
Az önkifejezőn és a művészen is múlik, hogy hol, hogyan, milyen körülmények között készül el egy-egy remekmű, s hogy a fenti esetet megelőzzék, hivatalos testmódosító művészek dolgoznak szerte a világban. Steril környezetben, váltott orvosi eszközökkel, sebészi pontossággal dolgoznak, tanácsot adnak a testmódosítások testen való megjelenítésére, és pontosítják az alkotások elhelyezkedését, ha veszélyt jelenthetne az önkifejezőre.

A testmódosítás egy életérzés, és semmiképpen nem ajánlott meggondolatlanul, alapos fizikai és pszichikai felkészülés nélkül belevágni!!! Senki se feledje, amit önmagán hord, örökre megváltoztatja és meghatározza az életét!!!

Az én életembe alattomos kígyóként csúszott be a testmódosítás vágya, még tizenéves korom hajnalán. Nem kisebb dolgot akartam, mint earpointingot, azaz tündefüleket. Ez az őrületem és a halállal szembeni dacom vezetett ahhoz, hogy elkezdjem önmagam fájdalomtűrését tesztelgetni. Számtalan égetést és jó pár vágást ejtettem csak a bal karomon, melyek ma is tisztán látszanak. Mindnek mély lelki indíttatása és egyedi története van. A legbüszkébb a bal kézfejemen lévő gonosz szem okkultista jelképtöredékre vagyok, melynek elsődleges célja távol tartani a fekete hatalmakat.
Gyermek-tinédzserkorom a testmódosítások e nyers formáival és leendő tetoválásaim tervezgetésével telt el, mígnem egy békésen hullámzó májusi napon robbanásszerűen tört be az életembe Zagyvai Gábor testmódosításokkal és test-lélek filozófiával foglalkozó blogja. Amikor az első bejegyzéseket olvastam, mintha újjászülettem volna. Mindaz, amire vágytam, mindaz, amit a tükörbe hallucináltam fiatalként hirtelen kézzel foghatóvá és testközelivé vált. Fanatikusan olvastam/olvasom a blogot, minden beszámolót, minden képet alaposan megrágtam és megemésztettem, hogy megérthessem önmagam, a lelkem rejtett üzeneteit, a bennem dúló vágy és akarat természetét. Egyre közelebbinek éreztem mindenki testmódosításait, és álmatlan éjszakáimon pengéket vizionáltam, melyek önmagam képére alakítanak.

Így vettem fel a kapcsolatot egy évvel megvilágosodásom után Magyarhon legkiemelkedőbb testmódosító művészével. Először csupán a füleimről esett szó, ám nyáron az agyamba rágta magát egy gondolat: scarification. Hegtetoválás. Miért is ne? Egyszerre legyőzni a rettegést és a fájdalmat. Igen! Akarom! Minél többet gondoltam rá, annál inkább elviselhetetlen lett a hiánya. Egy idő után rosszul éreztem magam, hogy még nincs rajtam. Egy évek óta jelképemként és életérzésemként megfogalmazódott képet vágattam magamba: A Sabbathkeresztet és a Malkaviánok tükrét. Őrület, szabadság, szenvedély, halál. Mi más jellemezhetne igazán? Semmi más.

Amikor beléptem Zagyvai Gábor műtermébe, a hányinger és szédülés furcsa keverékét éreztem. Menten el akartam ájulni, annyira izgultam. Nem féltem. Izgultam! A falak gyönyörű képei és Zagyvai fekete ábrái, valamint műveinek ismerős fotói barátságosan és bíztatóan mosolyogtak rám. Kellemes zene és egy még kellemesebb személyiségű fiatal férfi fogadott. A puszta lényéből áradó laza bizonyosság, a precíz profizmus minden kétségemet eloszlatta. Ezért vagyok itt, ezt akarom, teljesül az álmom! Ezek a gondolatok forogtak az agyamban. A penge első érintésére összerezzentem belül. Nem fájt, mégis minden apró mozzanatát éreztem. A fejemben a penge mozgását rekonstruálva éledt meg mozzanatról-mozzanatra az áhított kép. Néha-néha, amikor letörölte a vért, csípő, húzódó érzést éreztem, de ez a szükséges rossz volt, a tengernyi jóban. Zagyvai még erre is figyelt. Szisszenésemre azonnal reagált, óvatosabban tisztogatta le a sebet. Kedvesem elmondása alapján jókora mennyiségű vér elfolyásáról maradtam le, ezt különösen bánom, ám ha minden igaz, nemsokára meglesz a videó, amin visszanézhetem az önkifejezésem megvalósulását.


Hogy mit tudok összességében elmondani? Életem legcsodálatosabb érzése volt egyesülni mindazzal a kétellyel, fájdalommal, rettegéssel, mely oly meghatározó volt régebben. Semmissé váltak a korlátok, új szárnyakra kapott a lélek. S még fog is.
A testmódosítás olyan, mint a drog. Ha egyszer elkezdted, nem akarod abbahagyni. Folyamatosan újabb és újabb módosításokat akarsz, és nem azért, mert olyan elégedetlen lennél a testeddel, hanem azért, mert a lelkedben és fejedben tomboló saját világot kivetítve a testedre szavak nélkül is megoszthatod a külvilággal. Egyszerre szólhatsz vele a legkedvesebb barátaidhoz, a leggyűlöltebb ellenségeidhez, a legérdektelenebb idegenhez, s mégis csak te és a művész tudjátok igazán, mit is mondasz.

Zárásképpen azok a módosítások, melyek annyira megragadtak, elgyönyörködtettek, hogy önmagamon is látni akarom őket:

Branding. A scarification ikertestvére. Égetett tetoválás. Bármit ki lehet belőle hozni.

Ear pointing. Tündefülek. Egyedi. Gyönyörű.

Ear cropping. Fülporc-eltávolítás. Szív a bal fülem leendő hegye alá.

Corset. Egyszerűen gyönyörű! Karra, nyakra, hátra. Vajon lehet felszíni piercingekkel mindig hordani?

Felszíni piercing. A mindenki által jól ismert. Rengeteg elképzelésem van, mit lehetne kihozni belőle.

Microdermal. A felszíni piercing unokatestvére. Apró foglalattal rendelkezik, amit benő a bőr.

Industrial piercing. Nyíl, mely lent megy be, és fent jön ki. Régi nagy vágyam.

Pocketing. Félelmetes, mennyire hűen tükrözi ifjúkori vágyamat.

Implantátum. Egy 3D-s tetoválással egybekötött alkotást szeretnék, melynek eredménye a bordám alól kimászó teknősbéka.

Nostril punch. Sokak számára undorító, vagy rémisztő lehet, mégis... első pillantásra megragadta a képzeletem. Vajon nyelvbe is lehetne tágítót tenni?

Szájösszevarrás. A némaság hoz a legközelebb önmagadhoz. Mélyen spirituális rituálé.

Suspension. A frász kitör tőle. A félelem és fájdalom legyőzésének legmagasabb spiritualitással rendelkező rituáléja.

8 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett a cikk! Szerintem Mortemre is kilinkelem!

    VálaszTörlés
  2. A cikk nekem is nagyon tetszik, én sem írhattam volna le szebben :D Jó lenne, ha egyre több ember gondolkozna így :)
    Egyébként igen, a nyelvet is lehet tágítani, képen legalábbis láttam már :) Ha kapok egy e-mail címet, el is küldhetem, ha gondolod :D

    Üdv, Chöfi :)

    VálaszTörlés
  3. Nyelvtágítás *-*
    Mindenképpen szeretném! Mailcímem: nemosharr@gmail.com
    Örülök hogy tetszett a kis cikkem, sajnos az eredeti élményt nem tudom visszaadni, de örülök, hogy megoszthattam. :)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jól írsz!

    Mindig csodálattal nézem az embereket, miket művelnek a testükkel. Engem nem zavar, hogy olyan vagyok, amilyen. Eléggé egyedi fejformám van alapból, nincs szükségem plusz külső módosításokra...

    ..gondoltam addig a pontig, amíg nem leltem rá Zagyi blogjára. Szép lassan körvonalazódik bennem a gondolat, hogy egy hegtetkót fabrikáljunk a csuklómra.. :)

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm Zoe, én a festményeidre tudom ugyanezt mondani. ^^

    Köszönöm Névtelen (Hogy szólíthatlak?) a kedves szavakat. Kíváncsian várom, hogy miféle alkotás fogja örökkön díszíteni becses palettádat. =)

    VálaszTörlés
  6. egyik esetben sem praktikus

    VálaszTörlés

Álmodtál róla, a fejedben jár, apró, megmagyarázhatatlan madár...