Nem bérelhető. Egy személy fér csak el rajta. Diszkriminálja az emberi világ minden mozzanatát. Apró sziget a gondolatok végtelenjében. Nincs tenger. Most nincs. Csak a semmi van. A semmi, melybe ha beletekintesz, megőrülsz. Örökre. Nincs visszaút, nincs gyógymód.
Nincs megértés.
Pedig van, akinek csupán ennyi az élet. Egy apró morzsa, ami életben tarthatja. Egy gondolat, ami az ő gondolatait öleli át, óvón, kedvesen. Üss meg. Nem fog fájni. csont törik, hús szakad, nevetés száll a levegőben. Ami a testtel történik, puszta illúzió. Nem fontos.
A szellem az, amely folyamatosan szakad, akár egy lepel, mely letakarja a holt aszott, bűzlő tetemét. A szellem sok sebet bír el, de nem végtelen mennyiségben. Szépen lassan lefoszlik, s marad a csonk: a test, mely lassan elsorvad, megrohad, elpusztul.
Ezek a sebek sem gyógyíthatatlanok, de milliószor jobban fájnak, s nagyon nehéz befoltozni őket.
Csak a megértés képes erre.
Semmi más...
Üres burok vagyok, mely egylényegű a mindenséggel... Nem találom a helyem, nem ismerem önmagam, és félek továbbmenni. Megszűntem embernek lenni... De már nem szárnyalok, csak egy helyben toporgok, nem tudom mit kéne tennem.
VálaszTörlésHa félsz lépni, állj meg. A mindenséggel egylényegűnek lenni kiváltság, hiszen más ilyenkor a földbe taposva, zokogva keresné a felszabadító kezet. Légy a saját kezed.
VálaszTörlésHa ott, ahol most megtorpantál nem leselkedik rád veszély, állj meg, és egy lépést se tégy addig, amíg a mindenség energiájával fel nem töltöd magad. Ha eltöltött a saját létezésed bizonyossága, meg fog szűnni a félelem is. akkor lépj újra.
S, hogy megszűntél ember lenni? Sose bánd...