Árulók vesznek körbe

Dühös vagyok. Ez nálam általában végzetes hiba, mert ilyenkor ártok valakinek. Olyanoknak, akikről úgy érzem, férgek. Férgek hozzám képest. Senkik. Gyűlölöm őket. Ez a gyűlölet hajt, nem más. Hányok tőlük. A szavuk méreg, mely megbénítja az elmémet. A józan gondolkodásomnak ártanak.
Meg akarnám őket ölni? Nem hiszem. De megalázni, megtiporni, összetörni igen.

Kikről is beszélek?

Árulók. Mindenki tudja milyenek. Beférkőznek a bizalmadba, elvesznek mindent, amit te jó szándékból úgyis kölcsön adsz, majd elfogy az, amiért barátnak tekintenek, és vége. Hátba szúrnak, leköpnek, hülyének néznek. Ennyire fontos lenne a pénz? Már bocsánat, ti tirpák faszok, de komolyan eddig tartott a barátság? Amíg eltartottuk a szaros kis társaságot? Felépítettünk egy otthont a semmiből. Segítettünk, ahol tudtunk. nem azért, mert kellett, vagy mert akartunk valamit. Azért, mert barátoknak tekintettünk titeket.
Hülyének nézni a másikat alapvetően rossz húzás, hát még ha okkultistákról van szó. A fejetekbe látok, és próbálom nem elhinni, hogy ennyire degeneráltak vagytok. Azt gondolni, hogy mi csak nem is sejtjük a ti gyerekes húzásaitokat? Ugyan már, könyörgöm!

Az egyetlen, ami komolyan bánt, hogy én a barátotoknak gondoltam magam. Csitítgattam a feszültséget, támogattam a szar zenéteket, és elhitettem veletek, hogy értek valamit. Hálából hátba szúrtok? Őszintén gratulálok.
A jövőről inkább nem beszélnék. Számomra halott emberek vagytok, akik férgei a társadalomnak. Hogy miért? Mert képtelenek vagytok konstruktívak lenni a világ szempontjából. Anyuci pénzén éldegéltek, és arról álmodoztok, hogy abból a híg hulladékból, amit ti zenének neveztek, majd meg fogtok élni. Hogy elmenjetek dolgozni? Ugyan már. Anyuapu (akit mellesleg lenéztek és/vagy gyűlöltök) úgyis kiteszi a lelkét is értetek. Van ennél szánalmasabb?

Nincs...