2013. május 14., kedd

Vágtatás


Dobogó paták tiporják az idő ösvényét. Két iszonyatos akarat vágtat majdnem fej-fej mellett. Őrült verseny a Halállal. Fekete paripám kénköves füstöt okád, vörös lámpás szemei beragyogják a hófehér hintót. Két sápadt csontmén rántja maga után, gerincüket néha kínvonaglásba rántják láthatatlan hámjaik. Lángoló korbács vág újra és újra ropogó bordáik közé, szinte önkívületben hajtja őket a Halál. Nem akarja, hogy beérjem. Mindenféle jött-ment népet felkap maga mellé, de engem minduntalan elhagy maga mögött. Hófehér hintója nem számomra nyitja ajtaját. Hiába űzöm, újra és újra kisiklik karmaim közül.

Kész vagyok indulni. Mindig készen álltam rá, soha nem akartam többet, csak felülni vele a makulátlan bakra, és új ösvényeket vágni idő és tér folyamába. Látni mindent, amit eltakar az élet hagymázas, dohos fellege. Magányos út ez. Vad pejem hátán csak egyetlen személy ülhet rajtam kívül. Az idők viharában túl sokan próbálták megülni, betörni, irányítani; mind lezuhantak. Eltűntek, megtörtek, megfulladtak. Volt, aki megpróbált magával rántani a fellegbe, életre kényszeríteni, megfosztani a vágtatástól. Értetlenek. Nem lett volna szabad úgy felülniük, hogy érzékeny gyomruk nem bírja a lüktetést, törékeny akaratuk megolvad az izzó harcban. Füstből jöttek, füstté váltak, feloldódtak imádott életükben, maguk mögött hagyták talán sosem imádott Életüket.

Hozzám csak úgy juthat el bárki, ha képes kizárni magát az életet, a rideg valóságot. A semmiből kell zugot teremtenie körénk, míg csak fekete és fehér marad; a paripa és a hintó. Nem zárhatja ki a Halált, nem engedheti beáradni az életet. Minden teher az ő vállára zuhan. Figyelnie kell a vad vihartól szaggatott zugra, foltozni, ha az élet pengéi odút metszenének bele. Lassan, gyöngéden gyűrűzhet be pár morzsa, épp csak annyi, hogy ne éhezzek soha. Védelmezőm kell hogy legyen, anélkül, hogy körbe fonna, s megfojtana indaként tekergő ölelésével. Át kell vennie paripa dobálta ingó testem ritmusát, hogy megtartson, ha erőm fogytán lezuhannék. Éreznie kell szívem minden dobbanását.

Igaz szerelmem kárpótolja mindenért...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Álmodtál róla, a fejedben jár, apró, megmagyarázhatatlan madár...