Homunculus és Szellem

Üdvözletem! A nevem Nemo...

A Nemo latinul annyit tesz: Senki.
Nemonak lenni nem titulus, hanem filozófia, eszme, dallam, szívdobbanás, lélegzet. Én nem létezem. Testem egy homunculus, sejtekből és ösztönökből gyúrták össze; tapinthatsz, de engem nem érinthetsz meg általa. Az én szellemem más világok földjén fedezte fel az élet princípiumát. Ennek a létezésnek már nincs íze. Láthatatlan lettem, s elértem a hallhatatlanságot. 

Életem célja?
Ismerni a világot annak minden arcba mászó borzalmával és cseppnyi, törékeny csodáival. A módszert egy erősen idealizált képpel tudom lefesteni. Ha homunculusom örökké járná ezt a világot, első száz évében megtanulná fajtája összes nyelvét, majd elolvasna minden fellelhető könyvet. A második században elmerülne a tudományban, megismerné az elméleteket, összegezné a képletrendszereket, kialakítaná a saját kutató attitűdjét. A harmadik században kiterjesztené a testkultúráját. Elmerülne a világ ismert és kevésbé ismert sportjaiban, edzésformáiban. Megtanulná érzékelni és irányítani az izomzatát, a receptorait és az agyi funkcióit. Megtanulna megállni, pihenni, szemlélődni, elcsendesedni és meditálni. A negyedik században meghallgatná, megtanulná az összes komolyzenét és színpadi zenét, majd el is énekelné őket. Megtanulná a létező hangszerek kezelését, megtanulna táncolni. Az ötödik században megtanulna alkotni. Megteremtené a saját világát képzőművészetben, építészetben, iparművészetben, zeneművészetben, irodalomban, digitális művészetben. A hatodik században elmerülne a világ vallásaiban. Megismerné és megértené a szentírások jelrendszerét. Megtanulná megkülönböztetni a filozófiát a manipulációtól, a hitet az elvakultságtól. Megtanulná átadni magát egy eszmének anélkül, hogy elvesztené a saját identitását és a józan ész adta tisztánlátását. A hetedik és nyolcadik században megismerné az érintetlen világot. Tanulmányozná az éghajlatok növényeinek és állatainak természetét, a növekedés és együtt élés harmóniáját. Megtanulna gondozni egy olyan élőlényt, ami szavak nélkül kommunikál. Egy marék magból felnevelné a saját életközösségét. Megtanulná alkalmazni a szimbiózist mint életformát.
A kilencedik században megismerkedne az emberekkel. Megtanulna olvasni a reakciókból, az elejtett félmondatokból, a tekintet villanásaiból. Megismerné és megértené az emberek viselkedésének pszichológiai és etológiai hátterét. Megtanulná a test és a lélek gyógyításának művészetét. Megértené és elfogadná az élet körforgását, a születést csodának, az öregedést a tökéletesség felé törekvésnek fogná fel. Megismerné a világ népeinek sokféleségét, kultúrájukat és hagyományaikat. Megtanulna alkalmazkodni, együtt élni, közösséghez és kolóniához tartozni. Tanítana. Beilleszkedne a társadalomba.

Nem élek örökké.
A homunculus lélegzik, dolgozik, aktív, tevékeny. Nyelvet tanul, olvas, megérinti a tudomány felszínét, elmélkedik, edz, meditál, zenét hallgat, énekel, zenél, táncol, alkot, hisz, felfedez, együtt él, alkalmazkodik. Tudomást sem vesz arról, mennyire halandó. Én ismerem a halált és könnyek nélkül kell temetnem. Minden másodpercem szakadatlan futás a végtelen felé, árral szembeni vágtatás az idő folyóján. Aprókat markolok az örök élet bőségtáljából, de minden falattal csak egyre éhesebbé válok. Telhetetlen és nyughatatlan a szellemem. Mindent akarok ebből a világból, elérhetetlen távolságokat akarok átugrani. Elmaradnak mögöttem a társak, az érzelmek, a testi vágyak, lassan elfelejtek beszélni, látni, érzékelni, ízlelni, süket leszek erre a világra. Vagyok, mint eddig, Nemo; testtelen szellem egy áttétes valóságban, ahol a homunculusok örökké élnek.

Köszönöm, hogy olvastál.

Ui.: Miért a Sharr?
Erre a választ nem adhatom meg. Én nem.

/Nemo Sharr/
-2014. VII. 10.-