Nemo Sharr: Laurant Von Lechter, avagy mit tegyünk, ha itt ragadtunk az előző századból?

2010-et írunk. Az emberiség felélte a bolygót, a mítikus hatalmak csöndesen pihennek, avagy örökre nyomuk veszett, a kor emberét a gépek, s a gépies gondolkodás jellemzik. Úgy hírlik az ősi fajok a sötétségbe húzódtak, s gyűlölködő tervekről álmodva nyugodnak valamely soha fel nem lelhető helyen. Tévedés. A mítika ismert és ismeretlen lényei, az ősi fajok, melyek sorsa összefonódott a világ sorsával ma is közöttünk járnak. Jómagam is az ősi fajok egyikét képviselem e múlandó bolygó vak lakossága körében. Kinek harmadik szeme le van zárulva, úgysem fedez fel, más pedig nem is keresne. Ám ez a cikk most nem rólam szól, hanem a legendás Laurant Von Lechterről.

Laurant (avagy Laurent) Von Lechter az egyik legősibb faj ékköve. Vámpír, közöttük is kiemelkedő. A vámpír közhiedelem szerint éjszakai lény, vért iszik, fél a kereszttől, nem megy át folyók felett, sem olyan szobába, melybe nem hívják be, nappal halott, koporsóban pihen és szénné égeti a nap avagy az UV sugár. Nos, ez tán a régi vámpírokra igaz is volt, ám az ember a saját bőrén tapasztalhatta meg az evolúció hatalmát. A vámpírok maguk is képesek a fejlődésre, az alkalmazkodásra. A legenda szól még a fából faragott karóról is, melyet egy kalapáccsal bele kell verni a vámpír szívébe. Kérdem én, ki élné ezt túl? Ennek okán nem veszem be a vámpírhiedelmek sorába, hisz ez mindenki másra is igaz, általános érvényű. Laurant képes zárt öltözékben a napon sétálni, sötétítőkkel árnyékolt helyen hosszasan időzni, nap közben fölébredni, s saját szájíz szerint cselekedni, nem fél a keresztény avagy okkultista jelképektől, sem folyók, sem szavak nem gátolhatják a cselekvésben. Az egyetlen, ami nem változott, a vér utáni olthatatlan szomj. A vér tartja a vámpírok testét fiatalon, egyfajta örökkön való létet biztosít nekik. Az okkultizmus úgy tartja, hogy a vér tartalmazza az élet princípiumát (az élet alapját), így ha az embertől valaki eltulajdonítja, megszerezheti magának annak fiatalságát. Ennek okán Laurant csak fiatal, életerős személyekből táplálkozik. Célpontjai fiatal, gyönyörű ám butácska nők, kiket mázos szavakkal csal tőrbe.

A vér vágya mellett Laurant egyetlen örökséget hozott magával a sötétebb korokból: a méltóságot. A nemesi vér minden vámpír sajátja, s ez különösen erős érvényt nyer a franciahonban teremtetett Laurant esetében. Szavait megválogatja, mozdulatai amellett, hogy villámgyorsak árulkodnak egyfajta finom tökéletességről. Arca gyönyörű, haja hófehér, szemei érzelmektől mentesek, mégis csábítóan fénylenek. Arra ösztönzik a beléjük tekintő gyenge akaratú embereket, hogy örökkön az ő kedvét lessék, akaratát kiszolgálják. Felsőbbrendűsége teljes tudatában lenézi és puszta táplálékká minősíti az emberi lényeket, tetteiket ostoba időfecsérlésnek véli. Ritkán közösködik olyan emberrel, akit nem vacsorára szán. Felmerülhet hát a kérdés, ha oly nagyon untatja a világ, s az emberi teendőket mélységesen megveti, vajon mivel töltheti ideje nagy részét egy olyan korban, mely oly nagyon elüt attól, amit képvisel?

Laurant megtalálta a módját, hogy elszórakoztassa magát e halandó világban. Első és egyben legkedveltebb tevékenysége, ahogy már fentebb említést nyert gyönge ám gyönyörű hölgyek elcsábítása, szerelmük beteljesítése, majd szívük összetörése. Nagyra értékeli az ágyban nyújtott teljesítményt, szinte élvezettel mártózik meg minden éjjel a testi örömökben. A hölgyek sajnálatos módon igen gyakran okoznak neki csalódást, hiszen kreativitásuk soha nem érhet fel ama csodálatos gondolatokhoz, melyek az ő elméjében megfogannak.
Ezen csalódások okán kénytelen-kelletlen mást is tesz ébrenléte alatt. Ő magát politikusnak vallja, így nem meglepő, hogy csodálatos szónok és demagóg. Hallomásból tudni, hogy beszédei igazi fanatista tömegeket mozgatnak meg, akik nem általlják magukat „lechteristáknak” titulálni. Ezen mozgalmakat Laurant nem hagyja sokáig működni, hiszen nem kedveli a nyilvánosságot, csupán örömét leli abban, ha mások elméjét irányíthatja.
Ezen túl szinte szadista gyönyörrel jósolja meg mások jövőjét, s ezen jóslatai bármennyire is abszurdak, mindig valóra válnak. Jómagam rettegem a szavait, mert hatalmas távolságokból is képes manipulálni, ha a szavait befogadó egyén manipulálható kedélyállapotban van. Ilyen állapot a szeretet, a gyűlölet, a rajongás, a tisztelet, a kétkedés, a vágy, s még sok olyan összetett érzelem, mely becses személyéhez láncol. Mind, ki ismeri valamely mély és erős érzelmet táplálja iránta. Jómagam is éreztem már mindent, mit élő csak érezni tud, voltam báb a kezében, volt, hogy ellenálltam bűvös szavainak. Nem számít már, hiszen múlt minden, mi nem a jelen. Jelenleg nem érzek semmit, ám ez csupán a hiánya. Nemsokára újra a fejembe mászik. Idő kérdése.
Laurant minden eszközt felhasznál, ha el akarja érni valamely magasabb célját. Ezen cél minden esetben az ő szórakoztatását szolgálja. Szeret mulatni az emberek gyengeségén és ostobaságán, ám ez egyben dühíti is. Kettős érzelmek uralják gondolatait, ezért a vele kapcsolatba kerülő egyének elméjében is kettősséget szít. Ezen szintén jót mulat.

Összegzésként elmondható, hogy a XXI. században a legkedveltebb vámpíri tevékenység mások manipulálása és kihasználása. Hasznosítsuk mi is minél gyakrabban, hiszen mulatságos. Avagy lépjük túl ezen gyermeteg viselkedésen és óvjuk meg mindazt a maréknyi értéket, melyet nagy nehézségek árán kapartunk össze az évezredek alatt…