Csöndes gondolatok tetején siklott hajóm. Szemeim távolba révedtek, messze jártam. Értelmét kerestem szavaknak, melyek nemrég acélkampókként mélyedtek tudatomba, s azon perctől szorítanak, tépnek, marnak.
A filozófusok az igazság kiderítésére tették fel életüket. Vallják, hogy csak egy igazság létezik, s a tévedéseket be kell látni. Az igazságot érvek és viták hosszú sorai között keresik, s rendre meg is lelik. A filozófia nem tudomány, annál sokkal több. A világban felhalmozódott tudás és a minden mindennapi gondolkodást túlszárnyaló elmélkedések csodás frigye, melyből a valódi igazság gyermeki tisztasága születik.
Hogy mi is a filozófia eszköze? Felvetések, érvek, evidenciák, indokok és bizonyítékok végtelennek tűnő sorozata. Hogy megértsük, el kell fogadnunk akár a legabszurdabb feltevés lehetségességét is, majd premisszák útján le kell vonnunk a konklúziót. Kérdéseket kell feltennünk, állításokat kijelentenünk, majd megpróbálni minden lehetséges szót megcáfolni. Így kapjuk meg a tiszta igazság esszenciáját.
Kedves szerkesztőtársaim, szeretett olvasóink, bátor figyelői a Fuvallat sugallatainak, egyszóval Drága Barátaim! Titeket hívlak most, hogy közös gondolatok útján előállítsuk az igaz szót, a tiszta esszenciát, melyben korok moshatják makulátlanra tudományukat. Kérlek benneteket, hogy írjátok meg saját véleményeteket, okfejtéseteket, érveiteket –a szerkesztők a bejegyzés módosításával, az olvasók pedig tollpihék formájában, melyet később be fogok másolni a bejegyzésbe-, s segítsétek a világ tudatlanságának elpusztítását. Kételyek közt élni olyan, mint úgy lélegezni, hogy valójában nem hiszünk a levegő éltető erejében.
Hogy mi a legelső kérdés, melyre meghívlak benneteket e csodálatos őszi estén? Egy olyan kérdés kerül elénk, melyről mindenkinek megvan a maga gondolata, a maga elképzelése és hite. Lássuk, vajh ki hite az igaz?
Létezik –e Isten?
E kérdés megválaszolóit eredendően öt csoportba lehet különíteni, ezzel is megkönnyítvén a gondolkodók első apró lépéseit:
1: Teisták, deisták. „Igen, létezik!”
2: Ateisták. „Nem létezik!”
3: Szkepticisták, agnoszticisták.„Talán létezik...”
4: Verifikacionisták. „Tapasztalati tartalom híján Isten értelmetlen fogalom.”
5: Nihilisták. „Isten meghalt, ideje más dolgokkal foglalkoznunk.”
Vajon ki mely álláspontot képviseli?
Jómagam okkultistaként egyszerre helyezkedem a teisták, deisták és szkepticisták oldalára is. Hiszem, hogy létezik, de sok elfogadható érvem van a nemléte ellen is. Tegyük föl a kérdéseket! Mi az Isten? Az Isten három jellemzővel bír:
1: Mindenható. Saját tapasztalataim szerint, végtelen ereje megkérdőjelezhetetlen. Jómagam csupán egy szikrát kaptam kölcsön hatalmából, s gyermekként éltem túl a rákot, később pedig meggyógyítottam egy, az ország másik felében, lázgörcsben szenvedő lányt. Ám ha az Isten mindenható, vajon mi gátolja meg abban, hogy felismerhető testet öltsön és közöttünk járjon? Tán nem kíváncsi az emberiségre többé? Ez a gondolat a deistákat igazolná. Magunkra maradtunk volna, kitéve a természeti és társadalmi determinizmusnak? Lehetetlennek tartom, hiszen én megtapasztaltam már hatalmát, emellett egy másik érv is szól Isten közönye ellen.
2: Megkérdőjelezhetetlenül jóságos. Ha valóban jóságos, meg sem fordulhat a fejében, hogy közönnyel tekintsen a világa lakóira, hiszen szeretet köt hozzá minden lelket. Ám! Ha Isten annyira jóságos, vajon miért van még mindig ROSSZ a világban? A rossz az ateisták jelszava. „Vagy Isten létezik, vagy a ROSSZ. A rossz létezik. Tehát Isten nem létezik.” Ha Isten valóban olyan jóságos, miért pusztította ki az emberiséget Noe és családja kivételével? Tán bűnösségük miatt? Ha csupán ez volt a probléma, s ő valóban mindenható és jóságos, miért nem változtatta meg az emberek szívét, s gondolataikat miért nem terelte a helyes irányba? Mondhatnánk, hogy a szabad akarat elve miatt, hiszen ezzel teremtett minden lényt. Ám! Ha a szabad akaratot oly hatalmasra tartja, miért pusztított el mindenkit, aki szabad akaratából cselekedett? Hol a jóság és megbocsátás? Anomália. Talán ti választ találtok rá.
3: Mindentudó. A dogmák azt diktálják, hogy Isten mindent tud, mindent lát, mindent ért. Ismeri a múltat, a jelent és a jövőt. Ezen a ponton ismét szembefordul a szabad akarat kérdésével. Ha ő ismeri a jövőt, tudja, hogy holnap milyen ruhát veszek fel, tíz év múlva lesz –e kiskutyám, kihez megyek férjhez, s minden egyebet, tehát nekem nincs választásom, mert a sorsom előre meg van határozva. Vajon ha valamit hirtelen másképp kezdek gondolni, át tudom írni a jövőmet, vagy Ő, aki mindenható és mindentudó ezt is látta előre? Ha megölöm magam, mely az Ő mércéjével halálos bűn, azt is tudja előre? Ezek alapján számomra nem marad választás, hiszen ő látja a jövőmben, hogy mikor és hogyan fogok meghalni. Ha ellenzi a halált, s előre tudja, hogy meg fogom ölni magam, vajon felhasználja –e mindenhatóságát, hogy megmentsen egy életet?
Premisszáim (érveim) egyelőre váratnak magukra. Még túl sok bennem a kérdés és a kétely. Remélem, együtt megoldást találhatunk az emberiség egyik legkínzóbb kérdésére.
Yenna Missal Nemo Sharr
Bolianthos:
Szerintem Isten létezik, de nem mint valami élőlény, hanem mint maga az élet. Ha azt vesszük, hogy végtelenül jóságos akkor szerintem Isten minden jó forrása, minden jó erejének kezdete és vége, viszont ha eltekintünk a jóságos résztől, akkor szerintem isten maga a puszta erő, chi, ki, prána, manna, ahogy nevezni akarjuk. Így lehet végtelenül hatalmas, kezdet és vég nélküli illetve láthatja egyszerre a jövő minden lehetséges szövedékének végét, de nincs olyan jellegű tudata, amivel befolyásolna, inkább egyszerű ,,törvények'' alkotják a ,,tudatát''. Bocsi, kicsit zavaros és csak a felszín, de nem tudtam jobban összeszedni.
Nemo Sharr:
Ha Isten tudata nem befolyásolja a világot, akkor már nem beszélhetünk Istenről, hiszen az Isten lényege pontosan egy gondolkodó, tudatos erő. Értem mire gondolsz, ám feltevésed támadható azon a ponton, hogy ha Isten maga az élet, akkor az élet teljes elpusztításával elpusztulna az Isten is, aki elpusztíthatatlan lény, hiszen ez különbözteti meg őket a halandóktól. Az én érvem az, hogy Isten gondolkodó tudat.
Bolianthos:
Az élet nem pusztítható el teljesen sohasem. Maximum egyénekben, de egyszerűen lehetetlen a maga teljességében elpusztítani. Viszont ha Istent gondolkodó tudatnak tekintjük, szerintem nincs, és nem is létezhet egy ilyen erővel rendelkező gondolkozó lény, mert minden gondolata olyan hatalommal bírna, hogy elpusztítaná a világmindenség kényes energiaegyensúlyát.
Nemo Sharr:
Miért lehetetlen? Ne feledd, minden lehetséges, amíg be nem bizonyítjuk érvekkel az ellenkezőjét. Az én érvem az, hogyha felrobbanna a Föld, elpusztulna a Földi élet. Az élet csak azért lehetséges, mert van egy bolygó, ami életben tartja. Konklúzió: A Földön az élet elpusztítható. Miért ne létezhetne ekkora erővel bíró lény? Ne feledd, Isten mindenható, tehát képes arra, hogy pusztítás nélkül is létezzen, emellett jóságos, tehát nem hagyja, hogy felboruljon a kényes egyensúly. Ezért van a világon gonosz.
Bolianthos:
És akkor csak pozitív dolgokra gondol? Azzal, hogy ha az élet elpusztul a Földön még létezik más bolygókon és síkokon.
Nemo Sharr:
Igen, csak arra. Ez igaz, ám a Biblia nem említi, hogy máshol is teremtett volna Isten életet. Így a Biblia alapjaiban kérdőjeleződik meg. Ha van más helyen idegen létforma, akkor azt vagy Isten teremtette, vagy Isten léte is megkérdőjeleződik.
Noder:
Be kell valljam, hogy nem saját gondolat, de azét ismertetem. Az ateista társadalom egyik hitromboló agytornája Isten mindenhatóságáról: "Ha Isten valóban létezik, és mindenható, tudnia kell teremteni egy elpusztíthatatlan tárgyat. Ha megteremtette, el is kell tudnia pusztítani, hiszen mindenható. Viszont így a tárgy nem elpusztíthatatlan. Ha pedig nem tudja elpusztítani, mert jól teremtette meg, ismét nem mindenható, mivel... hát igen." Ez hasonló a megmozdíthatatlan és a megállíthatatlan találkozásához, ami egy másik ezeréves teológiai talány - a választ már megtalálták, és kissé "Harry Potteresre" sikerült (kéretik az időrendet figyelmen kívül hagyni) : nem létezhet az egyik, amíg létezik a másik.
Jómagamra kitérve, szintén tapasztaltam az Isteni erőt, illetve annak egy kis részét. Tehát az erő létezik. De nem hasonlatos-e ez a csillagok fényéhez? Amit tapasztalunk belőle, már rég nincs ott. Lehetséges ez egy Istenre nézve is?
Nem is én lennék, ha most nem szemléltetném egy triviális, majdhogynem vulgáris példával a dolgot. Tegyük fel, hogy az Isten/Istenek elmentek valahová máshová „szórakozni”, és kis dobozokban hátrahagytak elegendő kegyet és miegymást, ami a visszatérésükig talán kitart.
Újabb kérdést vet ez fel: Mi vonhatja el egy isten figyelmét teremtett világáról, amit ő felügyel? Vajon mi tettük magunkat számára érdektelenné?
Az én hitvilágomat számtalan totem és lélekpásztor népesíti be. Ők hasonló elven működnek – ha hívom őket, megjelennek, de amíg nincs szükségem rájuk, igazgatják a saját dolgaik.
Valóban olyan más egy Isten? Vagy csak félünk beismerni, ha saját képére teremtett minket, örököltük belső tulajdonságai egy részét is?
Bolianthos:
Bizonyított, hogy van élet a Földön kívül, baktériumi formában mindenképpen, onnan továbbfejlődni meg nem nagy kunszt szinte matematikailag kötelező, hogy legyen még fejlettebb élet egy végtelen univerzumban.
Nemo Sharr:
Valóban bizonyított tény, ahogyan az is, hogy az evolúció képes lehetett kialakítani az egész világot. Mik tehát a premisszák? Vagy Isten létezik, vagy az evolúció. Az evolúció létezik. Tehát Isten nem létezik. Ez egy ateiste végpont, ám ha egyetlen apró változtatást eszközölünk a premisszák egyikén, minden megváltozik. Az evolúció önmagát építi föl egy bizonyos kiindulópontból. ha nincs kiindulópont, nincs evolúció. Konklúzió: Valaminek meg kellett teremtenie az első baktériumot a világgal együtt, s ez nem lehet más, mint Isten. Az evolúció nem ütközik Isten létének kérdésével.
Isten mindenható, tehát azt is megteheti, hogy egy időre félrevonul, maga mögött hagyva annyi "kegyet", hogy a te szavaiddal éljek, amennyi fenttartja a világ egyensúlyát. Talán ezért kezdett kikopni a hit és a manna is a világból? Vajon mi bizonyítja, hogy ez a kegy kitart az idők végezetéig. A mostani manaháló gyengeségét tekintve megállapíthatjuk, hogy a mágia fogy. A mágia, mint minden más a világban Istentől ered, tehát a távozásával gyengülhet ez a hatalom. Konklúzió: Azért kevesebb a mágia a levegőben, mert Isten elhagyta a világot.
Susmus:
Definiáld a gondolkodást. Definiáld a tudatot. Definiáld az intelligenciát, a jót, a rosszat, a végtelent. Mi van, ha Isten mindenhatósága kívül áll bármin, amit mi el tudunk képzelni?
Nemo Sharr:
Egyetértek az utolsó kérdéssel, de mint az igazság kutatója, nem hagyhatom válasz nélkül lebegni a kérdéseket. Gondolkodás: A "gond" szótő megadja az iránymutatót. A gond feloldásán való elmélkedés. Így definiálnám. Intelligencia: Értelem, tapasztalat és megszerzett tudás összessége, mely hozzásegít, hogy hasznosan és célirányosan éljük az életet. Úgy vélem Isten kívül áll a felfoghatón, de nem megragadhatatlan, hiszen tapasztalható erő.
Bolianthos:
És mi van akkor, ha isten nincs csak az emberi hit ami megteremtett mindent? Erre bizonyítéknak ott van az eset a spiritisztákkal akik megteremtettek egy szellemet csak azzal, hogy kitalálták az életét és halálát.
Nemo Sharr:
Akkor bizonyítsd hogy nincs Isten. Hozz fel érveket! A spiritiszták felfogása ellentétes az Istenképpel, hiszen "csak az Istennek van joga életet adni és elvenni". Ezt cáfolja a nekromancia tudománya, és az a tény is, hogy életet alkotni magasmágiával lehetséges. Tehát Isten nem tudja kordában tartani az élet és halál kérdését. Tehát vagy nem mindenható, vagy nem törődik a világ alakulásával.
Susmus:
És ha csak belénk van "nevelve", hogy minden fekete, és fehér, rossz meg jó?
Mint Noder példája a az elpusztíthatatlan elpusztíthatóval. Csak két állapot lehet?
Nemo Sharr:
Akkor nem keresnénk új válaszokat a dogmatikus kérdésekre. Nem tudom mennyi állapot lehetséges.
Bolianthos:
Arra, hogy nincs Isten talán elég bizonyíték az, hogy ki lehet játszani a ,,törvényeit'' következmények nélkül. Gondolj csak a negatív karma nélkül létező sötét mágusokra.
Nemo Sharr:
A karma és az Isten két külön vallás. Ha létezhetnek fekete mágusok visszíütő karma nélkül, akkor a karma nem létezik. Isten viszont nem tesz a szabad akarat ellen, tehát Isten nem torolja meg a sötét mágusok cselekedeteit, tehát Isten léztezik. Viszont. Ha Isten eredendően jó, akkor nem hagyja a gonosz mágiát élni. A gonosz mágia létezik, tehát Isten nem jó.
Hát ez jó.6. féle variáció:Isten létezik,de nem úgy ahogy elképzelik.(megjegyzem ez annyira abszurd helyzet,kissé feszélyez is)Régen ha valaki megkérdezte mit gondolok istenről,ugyanezt mondtam,habár megjegyeztem egy elgondolást is hogy lett ,,Ő a nagy teremtő".Itt nem a hívőket akarom basztatni vagy ilyesmi,ez csupán egy saját elképzelés.Beszéljünk több istenről,tehát istenekről.Mondjuk az egyikük féltékeny a többi istenre,mert többen imádják őket,vagy több erejük van mert többen hisznek bennük.Ez az isten úgy dönt,hogy elege van és színpadra lép.Kell tehát egy valaki aki elkezd mesélni róla az embereknek.Mindenféle mézes-mázas értékekkel,Ő a :-jóságos
-az igaz
-az egyetlen
-a teremtő
-a kegyes.
Aztán kell egy mártír is.Minden más istenkáromlás,pogány,hazug,rossz,gonosz,sátáni és hasonló.Tegyük fel,hogy elkezdenek benne hinni,sokan,miközben a többi "pogány" isteneket imádó embereket megvetik,üldözik,kirekesztik,kipusztítják.Na,máris van egy jóságos istenünk.Vegyük a pogány üldözéseket,a boszorkányégetéseket,a sötét középkor híveinek komolyságát a hitben,keresztes hadjáratokat stb.Ismerős nem?A biblia iróinak se kellett rengeteg mindent kitalálniuk.Például Noé árvize már szerepelt leírva egy régebbi görög elbeszélésben/legendában(?) azt hiszem,vagy Jézus születésének az ünnepe se véletlen,hisz "véletlenül" téli napforduló környékén van.Vagy akár hozhatnám a télapó viking ősét is.:)Tökmindegy,tehát a véleményem ilyesmi.Isten van csak nem úgy ahogy hiszik,hiszen ha az én véleményem vesszük alapul,máris megvan a közöny a oka akár.Ehhez társul még(aztán befejeztem:P),hogy az univerzum egy egységes erő.Innen vallom hogy a mágia egy,s nincs fekete meg fehér,csak emberek,s azok döntései hogyan használják fel.Ebből az egységes erőből teremtődhettek istenek,démonok,egyéb lények,tehát ha már mindenképp egy fő akárkiről/miről akarunk beszélni,akkor az univerzum maga az igazi és egyetlen hatalmas isten.Az egységes erő,amiből minden teremtődött.Na ennyi a kisregényemből.Remélem érti majd valaki.Peace.
(remélem így már megfelel)
Noder:
Igen, megteheti és meg is teszi. Lehet, hogy Isten azért nem töltötte már fele egy ideje a dobozokat – hogy továbbvigyem a példám -, mert épp háttal ül a monitornak, amin a mi kis Földünk látszik. Ha valaha megfordulna a székével, és vetne egy pillantást a monitorra, szerintem komolyan megfontolná, hogy bepótolja-e a lemaradásait. Illetve létezik ilyen, hogy lemaradás? Lehetünk-e követelőzőek, és kérhetünk-e többet következmények nélkül valakitől, aki fölöttünk áll. Ez egy kicsit olyan, mint a Hold. A Holdon vár adnak el telkeket – de kié a Hold? Elvileg senkié és mindenkié. Nem tudhatnánk birtokolni. Csak használjuk, így, vagy úgy. Mint a mágiát. És ha már párhuzamot vontam a kettő közé: vajon eljön-e a nap, amikor Isten ajtaja alatt fehér borítékban becsúsztatjuk a tartozásról szóló csekket?
Egy valamit tudok: Nem szeretnék abban a világban élni.
Nemo Sharr:
Isten nem lehet hanyag. Az ellentétes lenne a tiszta jó lélekkel. Ha elment, annak nyomós oka lehetett és elég messze jár, hogy az ereje ne érjen el hozzánk. Talán épp másik világot alkot? Ha azt vesszük, hogy ő teremette az embereket, tehát hasonlítunk rá, akkor ő is hasonlít ránk. Ha az emberben teljes meggyőződésében az él, hogy gyermeket kell nemzeni és ezzel új életnek adni teret, ugyan miért ne vágyna erre az Isten is? Ki a megmondhatója, hogy ha nincs itt, hol van, és mit csinál? Emellett ha már említetted az alárendeltséget, Isten önzetlen, tehát ha ad valamit, nincs jogunk többet követelni. Neki nincs kötelezettsége ránk nézve, hiszen, ha a deizmusnak adunk teret, ő elhagyta az emberiséget, de a fejlődést a természet törvényszerűségeibe rejtve az ember kezébe adta a fejlődés kulcsát. Van -e jogunk ezek után még követelőzni? Úgy vélem nincs.
Szerintem Isten létezik, de nem mint valami élőlény, hanem mint maga az élet. Ha azt vesszük, hogy végtelenül jóságos akkor szerintem Isten minden jó forrása, minden jó erejének kezdete és vége, viszont ha eltekintünk a jóságos résztől, akkor szerintem isten maga a puszta erő, chi, ki, prána, manna, ahogy nevezni akarjuk. Így lehet végtelenül hatalmas, kezdet és vég nélküli illetve láthatja egyszerre a jövő minden lehetséges szövedékének végét, de nincs olyan jellegű tudata, amivel befolyásolna, inkább egyszerű ,,törvények'' alkotják a ,,tudatát''. Bocsi, kicsit zavaros és csak a felszín, de nem tudtam jobban összeszedni.
VálaszTörlésAz élet nem pusztítható el teljesen sohasem. Maximum egyénekben, de egyszerűen lehetetlen a maga teljességében elpusztítani. Viszont ha Istent gondolkodó tudatnak tekintjük, szerintem nincs, és nem is létezhet egy ilyen erővel rendelkező gondolkozó lény, mert minden gondolata olyan hatalommal bírna, hogy elpusztítaná a világmindenség kényes energiaegyensúlyát.
VálaszTörlésÉs akkor csak pozitív dolgokra gondol? Azzal, hogy ha az élet elpusztul a Földön még létezik más bolygókon és síkokon.
VálaszTörlésBizonyított, hogy van élet a Földön kívül, baktériumi formában mindenképpen, onnan továbbfejlődni meg nem nagy kunszt szinte matematikailag kötelező, hogy legyen még fejlettebb élet egy végtelen univerzumban.
VálaszTörlésÉs mi van akkor, ha isten nincs csak az emberi hit ami megteremtett mindent? Erre bizonyítéknak ott van az eset a spiritisztákkal akik megteremtettek egy szellemet csak azzal, hogy kitalálták az életét és halálát.
VálaszTörlésSus kérlek ne adj nekem plusz munkát, ha tudsz egyenesen a cikkbe is írni. =S
VálaszTörlésIlyen az élőpbeszéd is. Minden minden hátán. :)
VálaszTörlésArra, hogy nincs Isten talán elég bizonyíték az, hogy ki lehet játszani a ,,törvényeit'' következmények nélkül. Gondolj csak a negatív karma nélkül létező sötét mágusokra.
VálaszTörlés