Forduljon ki a világ a sarkaiból, álljon a végtelen a feje tetejére! Én állok mindennek elébe! Árvíz el nem söpör, kín meg nem gyötör! A lángok melyek elemésztik a világot tekintetem szikráitól gyulladnak meg. Csapjuk hát össze sarkunkat háromszor, apokalipszist most!
Megfojtottam magam
Lüktet az élet
A szív kiüt a mellkasból
Zene ütemére
Rángatózik a test
Tépi a görcs
És egyre gyakrabban
Túr barna sörényébe
Hogy enyhítse a kínokat
Menekülne messze
Futna, míg lába viszi
Árnyékba
Hol a fény nem éri el
És sírna
Ha megtehetné
De nem teheti
Fagyvirág kezében
És cseppen a vér
Sajgó fejének
Egy kis nyílásából
Levegő épp ezért nehezen
Halad át rajta
S a keze
A kecses kis keze
A saját torkát markolja
Szorítja
Mint utolsó szalmaszálat
A fuldokló
-2009. IX. 06.-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Álmodtál róla, a fejedben jár, apró, megmagyarázhatatlan madár...