Nemo Sharr: Szerelmes vagyok!!!

Ebbe a dalba:

Eléggé el lett cseszve a vágás, de ez van, ezzel kell beérnünk... :S
A szöveget most egyszerűen nincs kedvem leírni, majd talán akkor, amikor a dalból készült műfordításomat publikálom.

Szép álmokat!

Nemo Sharr: Álmaim szörnyetege

Fényes nappal. Egy csapat fiatal, kik az új világ elhozásának szellemében égnek. Szabadgondolkodók. Egy lány ül közöttük, füleibe csupán egy hang jut el, egy bársonyos férfihang, mely cirógatja bőrét s lelkét. Tekintetük összefonódik, már tudják, érzik, hogy összetartoznak. Mosolygó arcok, ígéretek. Szerelem lobban fel, s égeti magát két vággyal teli szívbe. A férfi sétára hívja a lányt. Boldogság fodrozódik körülöttük, s úgy érzik, végre van helyük e túlzsúfolt metropoliszban.
A lány figyelme lanyhul, mégis, szeme sarkából látja az őket lassan körbevevő tömeget. Dühödt emberek. El akarják pusztítani a lányt. Kettészakadnak, s míg a férfi megpróbálja feltartani a tömeg egy részét, megindul a vad hajsza a lány után. A lány ismeretlen sikátorok és utcák között rohan, nyomában üvöltöző csőcselék. Retteg. Érzi, hogy semmiféle logika nincs a tömeg haragos viselkedésében, mégis, a rettegés megbénítja a tudatát, csak menekül, már nem is nézi merre rohan. Belefut egy furgonba. Késes férfiak szállnak ki belőle, s gyűlölettől izzó szempárral követik a lány mozdulatait. Ő megpróbálja a két tömeget egymás ellen fordítani, s a kavarodás kellős közepén, átmászva a furgon alatt elszalad.
Egy hatalmas, fényűző hotel tárul a szemei elé. Tökéletes búvóhely. Az előcsarnokban meglátja a férfit, s szívét meleg biztonságérzet fogja el. Egymás karjaiba simulnak, ám az idilli kép gyorsan szertefoszlik. Egy középkorú férfi lép be a hotelbe, mellette egy hölgy sétál, s amint meglátják a párt, késeket és tűket rántanak. A férfi ellöki magától a lányt, s ráparancsol, hogy rejtőzzön el, majd puszta kézzel próbálja a két gyilkost feltartani. A lány szalad, ahogy csak gyönge szervezte bírja, s közben a zsebeiben keresgélve talál egy injekciót. Fegyvernek gyönge. Egy sarkon befordulva a nővel találja magát szemben. Tudja, nincs tovább. Dulakodnak. A nő megpróbálja leszúrni a lányt. A lány kezében megjelenik az injekció, s tövig szúrja a nő jobb szemébe. A nő csak röhög, szemeiből visszafolyik a halálos adag méreg. Félrehúzza arcbőrét, s röhög, ahogy a lány rádöbben, egy robotikus létformával áll szemben. Nem győzhet. Nem élhet túl. Szétszabdalják a testét...

Fölébredek. Testem izzadtságban, arcom könnyben úszik. Karjaim álmaim férfiját ölelik remegve, testem őrjöng a rémképzetek okozta kíntól. Rémálom. Gyermekkorom óta gyötörnek rémképek, emiatt keveset alszom, és a lehető legritkábban. De mi is az a rémálom és miben különbözik a lidércnyomástól? Egy nálam sokkal hozzáértőbb személy így fogalmazta meg:

"A lidércnyomás mindig Non-REM szakaszban jön, ilyenkor az ember általában egy rémeset kiált vagy sikolt, majd nagy félelmet és testi izgalmat él át - aztán alszik tovább, s később általában nem is emlékszik rá, mi történt.

Ezzel szemben a lidérces álom, vagyis a rémálom mindig REM szakaszban jelenik meg, és az ember sajnos nagyon is emlékszik rá. Félelmetes álmaink eléggé életszerűek szoktak lenni.

A rémálmok, különösen az ismétlődőek hátterében szomorú gyermekkor, traumák, stressz és szorongás áll. Az un. poszttraumás stressz betegség egyik gyakori velejárója, akár évtizedeken át is, a visszatérő rémálmok.

A rémálmodókat elég magas szorongásszint és a félelmekre való fogékonyság szokta jellemezni. Az ilyen embereknél gyakoriak a lelki betegségek, művészi hajlamaik lehetnek, kreativitás, nyitottság és sérülékenység jellemezheti őket, szociális kapcsolataik bizonytalanok, elidegenedettnek és kívülállónak érezhetik magukat."

Nos ez az én esetemben teljesen pontos diagnózis, ám a diagnózis önnönmagában nem hordoz gyógyulást. Közelebb hozva: például, ha beütöd a fejed, és pár óra múlva egy nagy fájó duzzanat lesz a homlokodon, a fájdalmat nem szünteti meg az a tudat, hogy beverted a fejed (tehát, hogy tudod, mitől fáj). A pszichés betegségek ennél sokkal alattomosabbak, mert nem nyilvánvaló helyeken hagynak nyomot (elme, tudat, lélek, érzelmi és gondolati világ), cseppet sem kézzelfoghatóak és a gyógyításuk hosszú és nehézkes folyamat.

Mit lehet tehát tenni? Tapasztalatból mondom, hogy a problémák kibeszélése egyáltalán nem oldja meg a problémát, sőt, minél több embernek mondjuk el, annál több zomorú és tehetetlen emberrel járultunk hozzá a világhoz. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindent magunkba kellene fojtanunk, egyszerűen a kibeszélés nem megoldás. A probléma forrását kell megszüntetni. Eltávolítani a félelmet, szorongást, stresszt okozó tényezőket, emlékeket. Az álom elvileg segít ebben, ám a gyakorlat nálam ismét mást mutat.

"Az un. tudatos álmodás technikájának felhasználásával pontosan azt érhetjük el, hogy a rémálmot nem valóságként, hanem álomként éljük meg, és bele tudunk avatkozni az események menetébe."

Csakhogy, pontosan a mai napon tapasztaltam, hogy a tudatalattim igenis stresszt, rettegést és tehetetlenségi érzetet akar bennem kelteni, azáltal, hogy bár belepiszkáltam az álmomba, mégis felülkerekedett rajtam. (Amikor a nő közölte, hogy gépezet, én önmagamat gépezetté alakítottam magam, s felrobbantam. Túlélte és megölte a valódi hús-vér testemet.) Felmerülhet tehát a kérdés: miért jó a testemnek és elmémnek, ha ideges, szorongó és stresszes vagyok, emellett alig alszom? A válaszra egyenlőre nem akadtam rá, de bízom benne, hogy az idő több tapasztalatot hoz majd, melyek segítenek megérteni önmagamat.

Nemo Sharr: Az elme kinyilatkoztatásai

Nem szükséges konkrét kinyilatkoztatásra gondolni. Az elme a szabad asszociáció során (Freudizmus!) képes a tudatalatti legmélyéről felölelni egy-egy igen erős benyomást, beágyazódott érzelmet, gondolatot. Ha elengedjük a célzott, irányított gondolkodás korlátait, szabadjára engedjük a lelkünk legsötétebb avagy legvilágosabb bugyraiban lakozó, személyiségünket alapjaiban irányító benyomásokat, sokszor mi is megdöbbenünk azon, mit látunk a papíron, fában, bármiféle alkotási felületen. Már pusztán a saját döbbenetünk meglepő, hiszen sokan úgy hiszik ismerik magukat, s ilyenkor döbbennek rá, a lelkükben lakozó kételyek, a fejükben hallott hangok mind-mind annak az eredményei, hogy fogalmuk sincs, valójában mi lakozik a tudatalattijukban. Mások pedig egyszerűen félnek tőle.

Nos, én nem vagyok mások, és nem félek a tudatalattim kivetülését megosztani másokkal, ám egyetlen kérésem mégis lenne: aki tud, segítsen értelmezni. Igaz, a pszichológia és irodalom útján egymagam is minden mozzanatát meg tudnám érteni, magamra tudnám vonatkoztatni, de az, csupán egyetlen vélemény lenne, s mint belső szemlélődő, nem biztos, hogy képes lennék elvonatkoztatni az ego értelmezte evidenciáktól. A mű címét Levandel (Párom és Társam) adta, ezért azt fölösleges belekeverni az elemzésbe. Kellemes olvasást, szemlélődést, töprengést.

Isteni szerelem

Az álmok valóságosak!
Rád mosolyog az áldozat.
Te tetted! Nevess hát!
Jövőd itt vár Rád!

Ezernyi a szó, egy bennünk a vér.
Élj, még ha gyűlölnek is ezér’!
Szél szárnya lebegtet.
Add nekem lelkedet!

Szállj szívem messze földeken át!
Nincs szilárdabb menedék, mi örökkön áll.

Van, volt, lesz: Megtörténtünk.
Ha nem akarunk, nem menekülünk.
Völgy, mint öl hosszú lánc, béklyó,
Egy kulcs csak, mi bele való.

Zuhan a nehéz kalapács,
Felsír a végtelen, a nagy fonál.
Nevet az ég apró pillangója.
Megcsúfoltalak bábom mozgatója!

Ring a bölcső, néma, kedves világ.
Még ma éjjel visszatérek Hozzád!

Hűvös hajnal nyílik az ablak alatt.
Keresd meg, mi egykor elszaladt!
Nézd, a kép már öregebb nálunk!
Egykor fakó ruhákban jártunk.

Veszejts el minden véletlent!
Tükörben ne keress értelmet!
Gyönge hasonmás az ezüst nevetés.
Nincs út oda, amerre nem mennél.

Első, második, ezredszerre sorol be az értelem,
Nincs vágy, ha nincs kétely örökké szívemben!

Kés a kézzel zsonglőrködik,
Tart a játék, az élet telik.
Senki nem vágy valójában halni.
Próbálj markodban vizet tartani!

Bizonytalan szavak mögött rejtezem.
Ostoba, ki azt hiszi: szeretem!
Soha többé kék ég, nevető nap.
Engem nem találhat meg holnap!

Ott vagyok mindenben, lélegzem, nem létezem,
Csak akkor találhatsz rám, ha épp Benned rejtezem!

-2010. X. 04.-

Nemo Sharr: Higyj amiben csak akarsz!

Például a Repülő Spagettiszörnyben!

A Repülő Spagettiszörny A Repülő Spagettiszörny Egyháza nevű paródiavallás istensége. Követőit pasztafáriánusoknak nevezik (olaszul a pasta tésztát jelent.) A vallást Bobby Henderson, az Oregoni Állami Egyetem fizikushallgatója alapította 2005-ben a Kansas állam iskolaszéke akkor folyó ügyével kapcsolatos tiltakozásul, amelyben az intézmény az intelligens tervezés, mint az evolúció melletti alternatív elmélet oktatásának bevezetése mellett döntött.
Az iskolatanácsnak írt nyílt levelében Henderson egy természetfeletti teremtő, a Repülő Spagettiszörny létezése mellett tett hitet, amely megjelenésében spagettire és két húsgombócra hasonlít. Henderson hivatalosan is kérte a teremtés „pasztafáriánus” értelmezésének, mint az intelligens tervezés és az evolúció melletti harmadik egyenrangú elmélet tanítását az iskolákban. A később az ateisták, modern változataként kezdték használni.
Nyílt levél:

Nagy érdeklődéssel írok önöknek, miután hallottam azon vitájukról, hogy a teremtést és az evolúciót egymás mellett tanítsák-e. Szerintem mind megegyezetünk abban, hogy a gyerekeknek fontos mindkét verziót hallani, és eldönteni, nekik melyik tetszik. De egy kicsit aggaszt, hogy a diákok a tetemtésnek csak egy verzióját fogják hallani.

Emlékezzünk hát a másik teóriára. Én és még sokan mások abban hiszünk, hogy a repülő spagettiszörny teremtette az univerzumot. Mindent, amit látunk és érzünk. Úgy gondoljuk, hogy az evolúció ésszerűsége is egy véletlen egybeesés, amit ő hozott létre.

Azért írok, hogy megkérjem, tanítsák meg a gyerekeknek ezt a teóriát is a másik kettő mellett. Ha nem egyeznek bele, további lépéseket fogunk tenni. Biztosan érti, mire gondolok. Ha a teremtés levezethető egy tudományos teóriára, akkor a mi teóriánkat, mivel az is tudományos, és nem hit alapú, tanítani kell.

Néhányan nehezen hiszik el, tehát a jobb megértés érdekében mesélek még a vallásról. Bizonyítékunk van rá, hogy a repülő spagettiszörny teremtette a világot. Egyikünk sem létezett még akkor, de vannak írásos emlékek. Sok hosszú leírás taglalja az Ő erejét. Talán meglepőnek fogja találni a tényt, hogy már 10 millióan hiszünk, és a szám csak növekszik. Eléggé titkolózóak vagyunk, mert nagyon sokan úgy gondolják, a vallásunkra nincs értelmes magyarázat.

Amit az emberek nem hisznek el, az, hogy Ő úgy teremtette meg a világot, hogy az idősebbnek látsszon, mint amennyi. Például, egy tudós elvégez egy korvizsgálatot valamin. Kijön egy eredmény, de a tudós nem gondol arra, hogy minden ilyen mérés alkalmával ott van a spagettiszörny, hogy megváltoztassa az eredményeket a tészta hatalmával. Több iratunk is van, ami leírja, hogy ez hogy és miért történik. Természetesen Ő láthatatlan és úgy megy át a józan észen, mint kés a vajon.

Remélem mostmár megérti miért fontos a diákjainak előadni ezt a teóriát. Teljesen biztos, hogy ők is rájönnek, a létezés a spagettiszörny agyából pattant ki. Továbbá, tiszteletlenség az Ő tanait a nem őáltala előírt ruhában előadni, ami persze kalózmaskara. Nem hangsúlyozhatom ki eléggé ennek a fontosságát, és félek, le sem írhatom, ez miért van így, mert a levél már túl hosszú. A rövid magyarázat az, hogy megharagszik, ha nem így teszünk.

Talán érdekli a tény, hogy a globális felmelegedés, a földrengések, hurrikánok, és más természeti katasztrófák mind a közvetlen hatásai a kalózok hanyatlásának, 1800-tól kezdve. Tájékoztatásul mellékeltem egy ábrát, amin láthatja a csökkenés mértékét.

 
Konklúzióként köszönöm hogy meghallgatta teóriánk lényegét. Remélem rávettem a téma tantervbe vételére. Természetesen be tudjuk tanítani a tanárokat ezen tételek tanítására. Lelkesen várom a válaszát, és remélem, nem kell lépéseket tennünk. Szerintem mindannyian várjuk már a napot, amikor ez a három elmélet egymás mellett tanítható majd az iskolákban.

Tiszteletem: Bobby Henderson, aggódó polgár

U.I.: Mellékelek egy képet, melyen Ő megteremti a hegyeket, fákat, és egy törpét. Emlékezzen, MIND az Ő teremtményei vagyunk.
 
 
A Repülő Spagettiszörnyizmus hittételeinek forrása Henderson nyílt levele, az általa működtetett, őt prófétaként bemutató weboldal, és a Repülő Spagettiszörny Evangéliuma című könyv.
A hit alapja a láthatatlan és érzékelhetetlen Repülő Spagettiszörny, amelyik a világegyetemet teremtette, miután keményen ivott. A hit szerint az evolúció, illetve a valódinál sokkal idősebb univerzum összes bizonyítékát, beleértve például a Föld felé repülő, megfelelő vöröseltolódású fotonokat a Repülő Spagettiszörny helyezte el a világban, hogy próbára tegye a pasztafáriánusok hitét. Ez tulajdonképpen az Omphalos-hipotézis egy formája. Mikor tudományos méréseket, például radiokarbon kormeghatározást végez valaki, akkor a Repülő Spagettiszörny közbeavatkozik és "Tésztás Csápjával" megváltoztatja a mérési adatokat.
A mennyország a pasztafáriánus elképzelések szerint sörvulkánokat és egy sztiptíztáncosnő-gyárat foglal magában. A pokol hasonló, ott viszont állott a sör és a sztriptíztáncosnők nemi betegségekben szenvednek.
Az ábrahámita vallásokban használt, az imákat hagyományosan lezáró ámen kifejezés pasztafáriánus megfelelője a "Rámen".

A teremtés története a következő: az egész azzal kezdődött, hogy megteremtette a hegyet, a fákat és a törpét. Ezeket egy nap alatt teremtette, méghozzá részegen. Aztán három napon át teremtette az Univerzum többi részét. Majd amikor kész volt, három napig pihent. 

Önmagától adódik a kérdés: mi miért emberalakúak vagyunk, miért nem spagettialakúak? Nos, erre is megvan a válasz: a Spagettiszörny egy tökéletes teremtmény (legalábbis az akar lenni), és ha mindenki tökéletes lenne a Földön, az egyszerűen nem lenne igazságos.

A Spagettiszörnyet hosszú évszázadok óta a kalózok éltetik. Sajnos a XXI. századra a kalózok száma nagyon megcsappant. Míg az 1800-as években több, mint 35000 kalóz élt, 2000-re a számuk megközelítőleg 17-re csökkent. Ennek köszönhető az a sok természeti katasztrófa és a globális felmelegedés is, mivel a Spagettiszörny így bünteti az embereket.

Az egyetlen isten a Repülő Spagettiszörny és Bobby Henderson az ő egyetlen prófétája. Igaz, nem jósolt meg előre dolgokat, viszont elhozta nekünk a pasztafáriánizmust. Ez egy olyan tett volt, amiről sokan azt hitték, lehetetlen végrehajtani. Bobby-nak viszont sikerült. 

Namármost a Repülő Spagettiszörny láthatatlan. Hogy ezt az állapotot hogy képes elérni? A rajta áthaladó fényt egyszerűen megszűri, és az emberek szemébe már csak a nudlifizált fény jut el.

A szörny másik fontos jellemzője, hogy repül. Ezért hívják Repülő Spagettiszörnynek. A tudósok több száz éve próbálják megfejteni a lebegés titkát, és nemrég sikerült előhozakodniuk egy viszonylag összetett képlettel, ami leírja a szörny mozgását. A képletet nem közöljük, mert nyilvánvalóan hibás, hiszen a Repülő Spagettiszörny nem hagyná, hogy az emberek megfejtsék a titkát, ezen kívül minden mérési eredményt megmásít a tésztás csápjaival.

Nemo Sharr: Emberiség vs. Bolygónk

Nincs mit hozzáfűznöm. 100%osan igaza van. Tisztelem érte.

Nemo Sharr: Rímekbe szedtem, ami körbevett engem...

Tánc az őrület határán

Vérkönnyek futnak lomhán szemtől-szembe az árral,
Álnok zene, mint végtelen folyam a sötét égen szárnyal,
Elhordott, szakadt ruha csendesen zuhan a mélybe,
Katatón őrület nyújtja ki csontsovány karjait érte.

Sikolt egy parázs, vörös szemét tépi hűvös szellő karma,
Vágtat sötét ménesen a végzetnek hetvenhét lovasa,
Magányos szonátát zeng egy hófehér hárfa ajka,
A beesett márványt tíz szakadt köröm marja.

-2010. VII. 04.-

Nemo Sharr és mindenki, aki elfogadja szerény meghívását!

Csöndes gondolatok tetején siklott hajóm. Szemeim távolba révedtek, messze jártam. Értelmét kerestem szavaknak, melyek nemrég acélkampókként mélyedtek tudatomba, s azon perctől szorítanak, tépnek, marnak.

Mivégre bírunk gondolattal? Mivégre bír az ember gondolattal? Hová tart, ki örökké gondol és tervez? S ki megoldást lel, vajh kutatni mer –e új gondolatok után? Ki cáfol és tagad elítélendő –e? Ki mindig egy cél felé halad, s töretlen szellemmel járja a felsőbb igazsága útját, vajh nem ütközik –e falba? Mi a valódi igazság? Létezik –e igazság?

A filozófusok az igazság kiderítésére tették fel életüket. Vallják, hogy csak egy igazság létezik, s a tévedéseket be kell látni. Az igazságot érvek és viták hosszú sorai között keresik, s rendre meg is lelik. A filozófia nem tudomány, annál sokkal több. A világban felhalmozódott tudás és a minden mindennapi gondolkodást túlszárnyaló elmélkedések csodás frigye, melyből a valódi igazság gyermeki tisztasága születik.
Hogy mi is a filozófia eszköze? Felvetések, érvek, evidenciák, indokok és bizonyítékok végtelennek tűnő sorozata. Hogy megértsük, el kell fogadnunk akár a legabszurdabb feltevés lehetségességét is, majd premisszák útján le kell vonnunk a konklúziót. Kérdéseket kell feltennünk, állításokat kijelentenünk, majd megpróbálni minden lehetséges szót megcáfolni. Így kapjuk meg a tiszta igazság esszenciáját.

Kedves szerkesztőtársaim, szeretett olvasóink, bátor figyelői a Fuvallat sugallatainak, egyszóval Drága Barátaim! Titeket hívlak most, hogy közös gondolatok útján előállítsuk az igaz szót, a tiszta esszenciát, melyben korok moshatják makulátlanra tudományukat. Kérlek benneteket, hogy írjátok meg saját véleményeteket, okfejtéseteket, érveiteket –a szerkesztők a bejegyzés módosításával, az olvasók pedig tollpihék formájában, melyet később be fogok másolni a bejegyzésbe-, s segítsétek a világ tudatlanságának elpusztítását. Kételyek közt élni olyan, mint úgy lélegezni, hogy valójában nem hiszünk a levegő éltető erejében.

Hogy mi a legelső kérdés, melyre meghívlak benneteket e csodálatos őszi estén? Egy olyan kérdés kerül elénk, melyről mindenkinek megvan a maga gondolata, a maga elképzelése és hite. Lássuk, vajh ki hite az igaz?
Létezik –e Isten?
E kérdés megválaszolóit eredendően öt csoportba lehet különíteni, ezzel is megkönnyítvén a gondolkodók első apró lépéseit:
1: Teisták, deisták. „Igen, létezik!”
2: Ateisták. „Nem létezik!”
3: Szkepticisták, agnoszticisták.„Talán létezik...”
4: Verifikacionisták. „Tapasztalati tartalom híján Isten értelmetlen fogalom.”
5: Nihilisták. „Isten meghalt, ideje más dolgokkal foglalkoznunk.”
Vajon ki mely álláspontot képviseli?

Jómagam okkultistaként egyszerre helyezkedem a teisták, deisták és szkepticisták oldalára is. Hiszem, hogy létezik, de sok elfogadható érvem van a nemléte ellen is. Tegyük föl a kérdéseket! Mi az Isten? Az Isten három jellemzővel bír:

1: Mindenható. Saját tapasztalataim szerint, végtelen ereje megkérdőjelezhetetlen. Jómagam csupán egy szikrát kaptam kölcsön hatalmából, s gyermekként éltem túl a rákot, később pedig meggyógyítottam egy, az ország másik felében, lázgörcsben szenvedő lányt. Ám ha az Isten mindenható, vajon mi gátolja meg abban, hogy felismerhető testet öltsön és közöttünk járjon? Tán nem kíváncsi az emberiségre többé? Ez a gondolat a deistákat igazolná. Magunkra maradtunk volna, kitéve a természeti és társadalmi determinizmusnak? Lehetetlennek tartom, hiszen én megtapasztaltam már hatalmát, emellett egy másik érv is szól Isten közönye ellen.

2: Megkérdőjelezhetetlenül jóságos. Ha valóban jóságos, meg sem fordulhat a fejében, hogy közönnyel tekintsen a világa lakóira, hiszen szeretet köt hozzá minden lelket. Ám! Ha Isten annyira jóságos, vajon miért van még mindig ROSSZ a világban? A rossz az ateisták jelszava. „Vagy Isten létezik, vagy a ROSSZ. A rossz létezik. Tehát Isten nem létezik.” Ha Isten valóban olyan jóságos, miért pusztította ki az emberiséget Noe és családja kivételével? Tán bűnösségük miatt? Ha csupán ez volt a probléma, s ő valóban mindenható és jóságos, miért nem változtatta meg az emberek szívét, s gondolataikat miért nem terelte a helyes irányba? Mondhatnánk, hogy a szabad akarat elve miatt, hiszen ezzel teremtett minden lényt. Ám! Ha a szabad akaratot oly hatalmasra tartja, miért pusztított el mindenkit, aki szabad akaratából cselekedett? Hol a jóság és megbocsátás? Anomália. Talán ti választ találtok rá.

3: Mindentudó. A dogmák azt diktálják, hogy Isten mindent tud, mindent lát, mindent ért. Ismeri a múltat, a jelent és a jövőt. Ezen a ponton ismét szembefordul a szabad akarat kérdésével. Ha ő ismeri a jövőt, tudja, hogy holnap milyen ruhát veszek fel, tíz év múlva lesz –e kiskutyám, kihez megyek férjhez, s minden egyebet, tehát nekem nincs választásom, mert a sorsom előre meg van határozva. Vajon ha valamit hirtelen másképp kezdek gondolni, át tudom írni a jövőmet, vagy Ő, aki mindenható és mindentudó ezt is látta előre? Ha megölöm magam, mely az Ő mércéjével halálos bűn, azt is tudja előre? Ezek alapján számomra nem marad választás, hiszen ő látja a jövőmben, hogy mikor és hogyan fogok meghalni. Ha ellenzi a halált, s előre tudja, hogy meg fogom ölni magam, vajon felhasználja –e mindenhatóságát, hogy megmentsen egy életet?

Premisszáim (érveim) egyelőre váratnak magukra. Még túl sok bennem a kérdés és a kétely. Remélem, együtt megoldást találhatunk az emberiség egyik legkínzóbb kérdésére.

Yenna Missal Nemo Sharr

Bolianthos:

Szerintem Isten létezik, de nem mint valami élőlény, hanem mint maga az élet. Ha azt vesszük, hogy végtelenül jóságos akkor szerintem Isten minden jó forrása, minden jó erejének kezdete és vége, viszont ha eltekintünk a jóságos résztől, akkor szerintem isten maga a puszta erő, chi, ki, prána, manna, ahogy nevezni akarjuk. Így lehet végtelenül hatalmas, kezdet és vég nélküli illetve láthatja egyszerre a jövő minden lehetséges szövedékének végét, de nincs olyan jellegű tudata, amivel befolyásolna, inkább egyszerű ,,törvények'' alkotják a ,,tudatát''. Bocsi, kicsit zavaros és csak a felszín, de nem tudtam jobban összeszedni.

Nemo Sharr:

Ha Isten tudata nem befolyásolja a világot, akkor már nem beszélhetünk Istenről, hiszen az Isten lényege pontosan egy gondolkodó, tudatos erő. Értem mire gondolsz, ám feltevésed támadható azon a ponton, hogy ha Isten maga az élet, akkor az élet teljes elpusztításával elpusztulna az Isten is, aki elpusztíthatatlan lény, hiszen ez különbözteti meg őket a halandóktól. Az én érvem az, hogy Isten gondolkodó tudat.

Bolianthos:

Az élet nem pusztítható el teljesen sohasem. Maximum egyénekben, de egyszerűen lehetetlen a maga teljességében elpusztítani. Viszont ha Istent gondolkodó tudatnak tekintjük, szerintem nincs, és nem is létezhet egy ilyen erővel rendelkező gondolkozó lény, mert minden gondolata olyan hatalommal bírna, hogy elpusztítaná a világmindenség kényes energiaegyensúlyát.

Nemo Sharr:

Miért lehetetlen? Ne feledd, minden lehetséges, amíg be nem bizonyítjuk érvekkel az ellenkezőjét. Az én érvem az, hogyha felrobbanna a Föld, elpusztulna a Földi élet. Az élet csak azért lehetséges, mert van egy bolygó, ami életben tartja. Konklúzió: A Földön az élet elpusztítható. Miért ne létezhetne ekkora erővel bíró lény? Ne feledd, Isten mindenható, tehát képes arra, hogy pusztítás nélkül is létezzen, emellett jóságos, tehát nem hagyja, hogy felboruljon a kényes egyensúly. Ezért van a világon gonosz.

Bolianthos:

És akkor csak pozitív dolgokra gondol? Azzal, hogy ha az élet elpusztul a Földön még létezik más bolygókon és síkokon.

Nemo Sharr:

Igen, csak arra. Ez igaz, ám a Biblia nem említi, hogy máshol is teremtett volna Isten életet. Így a Biblia alapjaiban kérdőjeleződik meg. Ha van más helyen idegen létforma, akkor azt vagy Isten teremtette, vagy Isten léte is megkérdőjeleződik.

Noder:

Be kell valljam, hogy nem saját gondolat, de azét ismertetem. Az ateista társadalom egyik hitromboló agytornája Isten mindenhatóságáról: "Ha Isten valóban létezik, és mindenható, tudnia kell teremteni egy elpusztíthatatlan tárgyat. Ha megteremtette, el is kell tudnia pusztítani, hiszen mindenható. Viszont így a tárgy nem elpusztíthatatlan. Ha pedig nem tudja elpusztítani, mert jól teremtette meg, ismét nem mindenható, mivel... hát igen." Ez hasonló a megmozdíthatatlan és a megállíthatatlan találkozásához, ami egy másik ezeréves teológiai talány - a választ már megtalálták, és kissé "Harry Potteresre" sikerült (kéretik az időrendet figyelmen kívül hagyni) : nem létezhet az egyik, amíg létezik a másik.
Jómagamra kitérve, szintén tapasztaltam az Isteni erőt, illetve annak egy kis részét. Tehát az erő létezik. De nem hasonlatos-e ez a csillagok fényéhez? Amit tapasztalunk belőle, már rég nincs ott. Lehetséges ez egy Istenre nézve is?
Nem is én lennék, ha most nem szemléltetném egy triviális, majdhogynem vulgáris példával a dolgot. Tegyük fel, hogy az Isten/Istenek elmentek valahová máshová „szórakozni”, és kis dobozokban hátrahagytak elegendő kegyet és miegymást, ami a visszatérésükig talán kitart.
Újabb kérdést vet ez fel: Mi vonhatja el egy isten figyelmét teremtett világáról, amit ő felügyel? Vajon mi tettük magunkat számára érdektelenné?
Az én hitvilágomat számtalan totem és lélekpásztor népesíti be. Ők hasonló elven működnek – ha hívom őket, megjelennek, de amíg nincs szükségem rájuk, igazgatják a saját dolgaik.
Valóban olyan más egy Isten? Vagy csak félünk beismerni, ha saját képére teremtett minket, örököltük belső tulajdonságai egy részét is?

Bolianthos:

Bizonyított, hogy van élet a Földön kívül, baktériumi formában mindenképpen, onnan továbbfejlődni meg nem nagy kunszt szinte matematikailag kötelező, hogy legyen még fejlettebb élet egy végtelen univerzumban.

Nemo Sharr:

Valóban bizonyított tény, ahogyan az is, hogy az evolúció képes lehetett kialakítani az egész világot. Mik tehát a premisszák? Vagy Isten létezik, vagy az evolúció. Az evolúció létezik. Tehát Isten nem létezik. Ez egy ateiste végpont, ám ha egyetlen apró változtatást eszközölünk a premisszák egyikén, minden megváltozik. Az evolúció önmagát építi föl egy bizonyos kiindulópontból. ha nincs kiindulópont, nincs evolúció. Konklúzió: Valaminek meg kellett teremtenie az első baktériumot a világgal együtt, s ez nem lehet más, mint Isten. Az evolúció nem ütközik Isten létének kérdésével.

Isten mindenható, tehát azt is megteheti, hogy egy időre félrevonul, maga mögött hagyva annyi "kegyet", hogy a te szavaiddal éljek, amennyi fenttartja a világ egyensúlyát. Talán ezért kezdett kikopni a hit és a manna is a világból? Vajon mi bizonyítja, hogy ez a kegy kitart az idők végezetéig. A mostani manaháló gyengeségét tekintve megállapíthatjuk, hogy a mágia fogy. A mágia, mint minden más a világban Istentől ered, tehát a távozásával gyengülhet ez a hatalom. Konklúzió: Azért kevesebb a mágia a levegőben, mert Isten elhagyta a világot.

Susmus:

Definiáld a gondolkodást. Definiáld a tudatot. Definiáld az intelligenciát, a jót, a rosszat, a végtelent. Mi van, ha Isten mindenhatósága kívül áll bármin, amit mi el tudunk képzelni?

Nemo Sharr:

Egyetértek az utolsó kérdéssel, de mint az igazság kutatója, nem hagyhatom válasz nélkül lebegni a kérdéseket. Gondolkodás: A "gond" szótő megadja az iránymutatót. A gond feloldásán való elmélkedés. Így definiálnám. Intelligencia: Értelem, tapasztalat és megszerzett tudás összessége, mely hozzásegít, hogy hasznosan és célirányosan éljük az életet. Úgy vélem Isten kívül áll a felfoghatón, de nem megragadhatatlan, hiszen tapasztalható erő.

Bolianthos:

És mi van akkor, ha isten nincs csak az emberi hit ami megteremtett mindent? Erre bizonyítéknak ott van az eset a spiritisztákkal akik megteremtettek egy szellemet csak azzal, hogy kitalálták az életét és halálát.

Nemo Sharr:

Akkor bizonyítsd hogy nincs Isten. Hozz fel érveket! A spiritiszták felfogása ellentétes az Istenképpel, hiszen "csak az Istennek van joga életet adni és elvenni". Ezt cáfolja a nekromancia tudománya, és az a tény is, hogy életet alkotni magasmágiával lehetséges. Tehát Isten nem tudja kordában tartani az élet és halál kérdését. Tehát vagy nem mindenható, vagy nem törődik a világ alakulásával.

Susmus:

És ha csak belénk van "nevelve", hogy minden fekete, és fehér, rossz meg jó?
Mint Noder példája a az elpusztíthatatlan elpusztíthatóval. Csak két állapot lehet?

Nemo Sharr:

Akkor nem keresnénk új válaszokat a dogmatikus kérdésekre. Nem tudom mennyi állapot lehetséges.

Bolianthos:

Arra, hogy nincs Isten talán elég bizonyíték az, hogy ki lehet játszani a ,,törvényeit'' következmények nélkül. Gondolj csak a negatív karma nélkül létező sötét mágusokra.

Nemo Sharr:

A karma és az Isten két külön vallás. Ha létezhetnek fekete mágusok visszíütő karma nélkül, akkor a karma nem létezik. Isten viszont nem tesz a szabad akarat ellen, tehát Isten nem torolja meg a sötét mágusok cselekedeteit, tehát Isten léztezik. Viszont. Ha Isten eredendően jó, akkor nem hagyja a gonosz mágiát élni. A gonosz mágia létezik, tehát Isten nem jó.

darkhero: írta...

Hát ez jó.6. féle variáció:Isten létezik,de nem úgy ahogy elképzelik.(megjegyzem ez annyira abszurd helyzet,kissé feszélyez is)Régen ha valaki megkérdezte mit gondolok istenről,ugyanezt mondtam,habár megjegyeztem egy elgondolást is hogy lett ,,Ő a nagy teremtő".Itt nem a hívőket akarom basztatni vagy ilyesmi,ez csupán egy saját elképzelés.Beszéljünk több istenről,tehát istenekről.Mondjuk az egyikük féltékeny a többi istenre,mert többen imádják őket,vagy több erejük van mert többen hisznek bennük.Ez az isten úgy dönt,hogy elege van és színpadra lép.Kell tehát egy valaki aki elkezd mesélni róla az embereknek.Mindenféle mézes-mázas értékekkel,Ő a :-jóságos
-az igaz
-az egyetlen
-a teremtő
-a kegyes.
Aztán kell egy mártír is.Minden más istenkáromlás,pogány,hazug,rossz,gonosz,sátáni és hasonló.Tegyük fel,hogy elkezdenek benne hinni,sokan,miközben a többi "pogány" isteneket imádó embereket megvetik,üldözik,kirekesztik,kipusztítják.Na,máris van egy jóságos istenünk.Vegyük a pogány üldözéseket,a boszorkányégetéseket,a sötét középkor híveinek komolyságát a hitben,keresztes hadjáratokat stb.Ismerős nem?A biblia iróinak se kellett rengeteg mindent kitalálniuk.Például Noé árvize már szerepelt leírva egy régebbi görög elbeszélésben/legendában(?) azt hiszem,vagy Jézus születésének az ünnepe se véletlen,hisz "véletlenül" téli napforduló környékén van.Vagy akár hozhatnám a télapó viking ősét is.:)Tökmindegy,tehát a véleményem ilyesmi.Isten van csak nem úgy ahogy hiszik,hiszen ha az én véleményem vesszük alapul,máris megvan a közöny a oka akár.Ehhez társul még(aztán befejeztem:P),hogy az univerzum egy egységes erő.Innen vallom hogy a mágia egy,s nincs fekete meg fehér,csak emberek,s azok döntései hogyan használják fel.Ebből az egységes erőből teremtődhettek istenek,démonok,egyéb lények,tehát ha már mindenképp egy fő akárkiről/miről akarunk beszélni,akkor az univerzum maga az igazi és egyetlen hatalmas isten.Az egységes erő,amiből minden teremtődött.Na ennyi a kisregényemből.Remélem érti majd valaki.Peace.

(remélem így már megfelel)

Noder:

Igen, megteheti és meg is teszi. Lehet, hogy Isten azért nem töltötte már fele egy ideje a dobozokat – hogy továbbvigyem a példám -, mert épp háttal ül a monitornak, amin a mi kis Földünk látszik. Ha valaha megfordulna a székével, és vetne egy pillantást a monitorra, szerintem komolyan megfontolná, hogy bepótolja-e a lemaradásait. Illetve létezik ilyen, hogy lemaradás? Lehetünk-e követelőzőek, és kérhetünk-e többet következmények nélkül valakitől, aki fölöttünk áll. Ez egy kicsit olyan, mint a Hold. A Holdon vár adnak el telkeket – de kié a Hold? Elvileg senkié és mindenkié. Nem tudhatnánk birtokolni. Csak használjuk, így, vagy úgy. Mint a mágiát. És ha már párhuzamot vontam a kettő közé: vajon eljön-e a nap, amikor Isten ajtaja alatt fehér borítékban becsúsztatjuk a tartozásról szóló csekket?

Egy valamit tudok: Nem szeretnék abban a világban élni.

Nemo Sharr:

Isten nem lehet hanyag. Az ellentétes lenne a tiszta jó lélekkel. Ha elment, annak nyomós oka lehetett és elég messze jár, hogy az ereje ne érjen el hozzánk. Talán épp másik világot alkot? Ha azt vesszük, hogy ő teremette az embereket, tehát hasonlítunk rá, akkor ő is hasonlít ránk. Ha az emberben teljes meggyőződésében az él, hogy gyermeket kell nemzeni és ezzel új életnek adni teret, ugyan miért ne vágyna erre az Isten is? Ki a megmondhatója, hogy ha nincs itt, hol van, és mit csinál? Emellett ha már említetted az alárendeltséget, Isten önzetlen, tehát ha ad valamit, nincs jogunk többet követelni. Neki nincs kötelezettsége ránk nézve, hiszen, ha a deizmusnak adunk teret, ő elhagyta az emberiséget, de a fejlődést a természet törvényszerűségeibe rejtve az ember kezébe adta a fejlődés kulcsát. Van -e jogunk ezek után még követelőzni? Úgy vélem nincs.

Nemo Sharr: Rímekbe szedtem, majd elfelejtettem...

Fáradt árnyak telepednek a szívemre. Emlékek ébrednek egyetlen szóra. Oly szó ez, mely mindenki számára ismert, s senki más számára nem hordoz különösebb jelentőséget. Van, hogy az elme új jelentőséggel ruház fel közönséges dolgokat, jelenségeket, melyeket talán soha életében nem látott. Minden, ami jelentéssel bír a szív számára, bír érzelemmel is. Messze kalandozó képzeletemben új életre kél minden fakó dobbanás, mely Tőle ered. Pár röpke hónapot átölelő ábránd ez, mégis oly jelentőséggel bír, akár egy élet e sivár világban. Hasonló egy álomhoz. Nem tudni hogyan csöppentem bele, és nem tudni hogyan kerültem ki belőle, de ami közte történt, örökké az emlékeimbe égett. Az emlék hordozójának lenni fájdalmas feladat, még úgy is, hogy jelenleg minden a személyes boldogságom szolgálatában áll. Kínoz, mert tán sohasem volt való, tán örökké álmom rabja voltam, s csak akkor riadtam föl, mikor Ő taszított rajtam, s én lebucskáztam a fényből a sötétség legkietlenebb mélységeibe, hol fagy és rettegés lett jussom. Kezemből kihullt a penna, szavaim forrása elapadt, hosszú időre elpihent szívemben a költészet. S hogy miért? Múzsám volt és szerelmem. Távoztával magával vitte mindazokat a szavakat, melyek most oly nagyon hiányoznak nekem. A szavakat, melyek megerősítik létezését, egykori létezésünk valódiságát...

Üstökösömhöz

Oh tündöklés, ékes égi megváltás,
Kérlek, csak egyetlen percre, tekints reám,
Tudom, pillantásod messze jár,
Dermedt lelkem mégis arra vár,
Hogy újra, csak múlandó óráig,
Ragyogd be egy másik,
Egy gyengébb létemet,
S szólj, ez ad értelmet!

Nélküled tünékeny világom.

Mondd, mindez csupán álom,
Csalfa képzelet volt,
S ahogy lényed akkor átkarolt,
Úgy dobsz el most magadtól?

Holnap mindent megbánok,
S mint gyermek, majd sírok,
De ma, míg parazsad éget,
Addig szólítalak Téged!

Gyenge hangom mindenen át
Most új erővel szól Hozzád,
Mert e kín, e keserv felemészt,
S ha nem múlik a szenvedés,
Elönt minden emlék, mi lehúz,
Régi gyönyörével összezúz,
Csak lebegek ködben, árnyékban,
Öntudatlan, elhagyatottan,
És várom a megváltó, utolsó
Felszakadó sóhajt.

Ha reménységem szép kertje
Elrohad, mert nincs benne
Már az örök életnek magja,
Úgy inkább haljak,
Semhogy éljek lélektelen bábként,
Kiüresedett elhagyatott testként,
Nem várva, nem vágyva,
Csak a messzibe, a múltba bámulva,
S epekedve, nyugton, csendben,
Mint pókhálóba ragadt lepke,
Várni a hatalmas özvegy királynőt,
Hogy elvegyen tőlem szót, betűt,
Tépjen akár milliom darabra,
Nem fog fájni úgy, mint magamra
Újként tekintő szemeim,
A tükörben nevető feleim,
A hazugok, a csillogó bohócok,
Mind csupán elnyűtt maszkom.

Te láttad meg igazi arcomat,
Fényed mutatott új utakat,
S nevettem, igazán, szívből,
Ahogy egy gyémánt is tündököl,
Csak csilingeltem, mint arany csengettyű,
Csokrot álmodtam, s nem volt mű,
Mert mind szirma, mind illata
Egy volt azzal a csalfa,
Vak, s mára búsan orrát lógató,
Hamis, s némán borongó,
Törékeny kis gondolattal:
Érted volt mindez, nem miattam,
Hogy elemésztő lángodban,
Őrült, vad csodádban
Újra élőnek érezhessem
Megszűntnek vélt szívverésem.

Némává vált a lüktető robaj
Nem nő, de még nem rohad
Virágom e kertben,
A tiszta szerelemben.

Szólj újra, legyen akár utolsó,
Legyen halk, vagy csengő-bongó,
De kételyek között ne hagyj meghalni,
Bizonytalan vergődésben sorvadni,
Mert gyönge szívem nem bírja már e terhet!

Hát szólj, kellek-e vagy sem,
Nyűg vagyok-e, vagy bimbója annak,
Mit szépnek álmodtál egykoron Magadnak,
S lesz-e értelme szirmaim mutatnom,
Vagy bomoljak inkább saját síromon,
Keseregve elvesztett jelenen?

Mondd, mit rontottam el?

-2009. X. 20.-

Sötétségbe vágyom

Üstökös volt.
Fénynek, szépségnek csillanása,
Öröklétű égi virágcsokor,
Forrón lángoló csillagok árnya,
Szivárványos képzeletostor.

Üstökös volt.
Egy éjjel megjelent az égen,
Ragyogását emelte arcomra,
Világát nevette a szélbe,
Szívem remélte, nem száll majd tova.

Üstökös volt.
Világított –hittem- a sötétben,
Nélküle vakká lettek szemeim,
Fantáziavilágában éltem,
Halottként sem tudom már feledni.

Üstökös volt.
Ékeskedő, csodás álomvilág,
Arannyal folyt körbe, reménnyel,
Ajkam nem rebegett akkor imát,
Elteltem tisztító fényével.

Üstökös volt.
Kósza, játékos varázslatsugár,
Égnek éke, földi káprázat,
Szelíd, szabad megvalósulás,
Tűnő életem legszebb árnya.

Üstökös volt.
Ismert világunkat már látta,
Minden zeget-zugot megfigyelt,
Szívet rabolt (ez volt az átka),
Csóvájába bezárta mindet.

Üstökös volt.
Égető szerelem hozója,
Álnok ábránd felébresztője,
Kéjnek, gyönyörnek tudója,
Minden vágy megtestesítője.

Üstökös volt.
Éjjel jött, és fényt teremtett,
E fény adta egész világom,
Most, hogy ő már végleg elment,
Vakultan sötétségbe vágyom.

-2009. XI. 04.-

Vágyódva idelenn

Még mindig az égboltot kémlelem,
Tudom, már réges-rég messze jár,
Még mindig káprázik két szemem,
S törött szívem csak rá vár,
Hogy andalító lágy süvítésben,
Világot rendítő forró ölelésben,
Övé lehessen újra, mint régen...

Még mindig az égboltot kémlelem,
Bár soha többé nem jön már,
Még mindig remeg jég testem,
Hogy élek-e, vagy halódok tán,
Már nem hozza lázba tekintetem,
Már kiveszett belőle pusztító tüzem,
Mely ölt, védett, szerelmesen szeretett,
Egy lényt, ki rá csak fél pillantást vetett...

S most gondolni is fáj Reád szépség,
Minden földi édes, s keserű tudója,
Most minden emlék csak ócska kétség,
S az önemésztés örökös táplálója,
Hogy hiába minden mi mély,
Hiába a magával sodró kéj,
Hiába a sírás, a temető éj,
Hiába a szó, hiába a vér,
Hiába minden, soha vissza nem tér,
Mert szabad, mert zabolátlan,
S játszik csupán e sötét valóságban,
És nevet, akár az elszabadult szél,
Hiába, hiába... többé nem látom én...

-2009. XI. 11.-

Nemo Sharr: Laurant Von Lechter, avagy mit tegyünk, ha itt ragadtunk az előző századból?

2010-et írunk. Az emberiség felélte a bolygót, a mítikus hatalmak csöndesen pihennek, avagy örökre nyomuk veszett, a kor emberét a gépek, s a gépies gondolkodás jellemzik. Úgy hírlik az ősi fajok a sötétségbe húzódtak, s gyűlölködő tervekről álmodva nyugodnak valamely soha fel nem lelhető helyen. Tévedés. A mítika ismert és ismeretlen lényei, az ősi fajok, melyek sorsa összefonódott a világ sorsával ma is közöttünk járnak. Jómagam is az ősi fajok egyikét képviselem e múlandó bolygó vak lakossága körében. Kinek harmadik szeme le van zárulva, úgysem fedez fel, más pedig nem is keresne. Ám ez a cikk most nem rólam szól, hanem a legendás Laurant Von Lechterről.

Laurant (avagy Laurent) Von Lechter az egyik legősibb faj ékköve. Vámpír, közöttük is kiemelkedő. A vámpír közhiedelem szerint éjszakai lény, vért iszik, fél a kereszttől, nem megy át folyók felett, sem olyan szobába, melybe nem hívják be, nappal halott, koporsóban pihen és szénné égeti a nap avagy az UV sugár. Nos, ez tán a régi vámpírokra igaz is volt, ám az ember a saját bőrén tapasztalhatta meg az evolúció hatalmát. A vámpírok maguk is képesek a fejlődésre, az alkalmazkodásra. A legenda szól még a fából faragott karóról is, melyet egy kalapáccsal bele kell verni a vámpír szívébe. Kérdem én, ki élné ezt túl? Ennek okán nem veszem be a vámpírhiedelmek sorába, hisz ez mindenki másra is igaz, általános érvényű. Laurant képes zárt öltözékben a napon sétálni, sötétítőkkel árnyékolt helyen hosszasan időzni, nap közben fölébredni, s saját szájíz szerint cselekedni, nem fél a keresztény avagy okkultista jelképektől, sem folyók, sem szavak nem gátolhatják a cselekvésben. Az egyetlen, ami nem változott, a vér utáni olthatatlan szomj. A vér tartja a vámpírok testét fiatalon, egyfajta örökkön való létet biztosít nekik. Az okkultizmus úgy tartja, hogy a vér tartalmazza az élet princípiumát (az élet alapját), így ha az embertől valaki eltulajdonítja, megszerezheti magának annak fiatalságát. Ennek okán Laurant csak fiatal, életerős személyekből táplálkozik. Célpontjai fiatal, gyönyörű ám butácska nők, kiket mázos szavakkal csal tőrbe.

A vér vágya mellett Laurant egyetlen örökséget hozott magával a sötétebb korokból: a méltóságot. A nemesi vér minden vámpír sajátja, s ez különösen erős érvényt nyer a franciahonban teremtetett Laurant esetében. Szavait megválogatja, mozdulatai amellett, hogy villámgyorsak árulkodnak egyfajta finom tökéletességről. Arca gyönyörű, haja hófehér, szemei érzelmektől mentesek, mégis csábítóan fénylenek. Arra ösztönzik a beléjük tekintő gyenge akaratú embereket, hogy örökkön az ő kedvét lessék, akaratát kiszolgálják. Felsőbbrendűsége teljes tudatában lenézi és puszta táplálékká minősíti az emberi lényeket, tetteiket ostoba időfecsérlésnek véli. Ritkán közösködik olyan emberrel, akit nem vacsorára szán. Felmerülhet hát a kérdés, ha oly nagyon untatja a világ, s az emberi teendőket mélységesen megveti, vajon mivel töltheti ideje nagy részét egy olyan korban, mely oly nagyon elüt attól, amit képvisel?

Laurant megtalálta a módját, hogy elszórakoztassa magát e halandó világban. Első és egyben legkedveltebb tevékenysége, ahogy már fentebb említést nyert gyönge ám gyönyörű hölgyek elcsábítása, szerelmük beteljesítése, majd szívük összetörése. Nagyra értékeli az ágyban nyújtott teljesítményt, szinte élvezettel mártózik meg minden éjjel a testi örömökben. A hölgyek sajnálatos módon igen gyakran okoznak neki csalódást, hiszen kreativitásuk soha nem érhet fel ama csodálatos gondolatokhoz, melyek az ő elméjében megfogannak.
Ezen csalódások okán kénytelen-kelletlen mást is tesz ébrenléte alatt. Ő magát politikusnak vallja, így nem meglepő, hogy csodálatos szónok és demagóg. Hallomásból tudni, hogy beszédei igazi fanatista tömegeket mozgatnak meg, akik nem általlják magukat „lechteristáknak” titulálni. Ezen mozgalmakat Laurant nem hagyja sokáig működni, hiszen nem kedveli a nyilvánosságot, csupán örömét leli abban, ha mások elméjét irányíthatja.
Ezen túl szinte szadista gyönyörrel jósolja meg mások jövőjét, s ezen jóslatai bármennyire is abszurdak, mindig valóra válnak. Jómagam rettegem a szavait, mert hatalmas távolságokból is képes manipulálni, ha a szavait befogadó egyén manipulálható kedélyállapotban van. Ilyen állapot a szeretet, a gyűlölet, a rajongás, a tisztelet, a kétkedés, a vágy, s még sok olyan összetett érzelem, mely becses személyéhez láncol. Mind, ki ismeri valamely mély és erős érzelmet táplálja iránta. Jómagam is éreztem már mindent, mit élő csak érezni tud, voltam báb a kezében, volt, hogy ellenálltam bűvös szavainak. Nem számít már, hiszen múlt minden, mi nem a jelen. Jelenleg nem érzek semmit, ám ez csupán a hiánya. Nemsokára újra a fejembe mászik. Idő kérdése.
Laurant minden eszközt felhasznál, ha el akarja érni valamely magasabb célját. Ezen cél minden esetben az ő szórakoztatását szolgálja. Szeret mulatni az emberek gyengeségén és ostobaságán, ám ez egyben dühíti is. Kettős érzelmek uralják gondolatait, ezért a vele kapcsolatba kerülő egyének elméjében is kettősséget szít. Ezen szintén jót mulat.

Összegzésként elmondható, hogy a XXI. században a legkedveltebb vámpíri tevékenység mások manipulálása és kihasználása. Hasznosítsuk mi is minél gyakrabban, hiszen mulatságos. Avagy lépjük túl ezen gyermeteg viselkedésen és óvjuk meg mindazt a maréknyi értéket, melyet nagy nehézségek árán kapartunk össze az évezredek alatt…

Nemo Sharr: Hunyd le szemed...

Éjjel van. Millió szem csukva, millió elme pihen. Leálltak a nagy gép fogaskerekei. Az emberiség hajnalától beprogramozott reflex, hogy nappal kél, és a nap nyugvásával maga is nyugovóra tér. Van, kit ébrenlétre kényszerítenek, ámbár ez nem tartozik a normális élet folyamához. Az alvás alapvető létszükséglet, mely hiányában a test és az elme legyengül, életképtelenné válik. Az alvás válhat igényből kényszerré is, hiszen a test jobban védekezik az álmatlanság ellen, mint bármely más szükséglet hiánya ellen: megszünteti  test energiafelhasználását. Alvásba taszít. Ezen végső stádiumban lévő állapot igen veszélyes, mert kómát okozhat, mely ugyan előnyös, mert a test lassabban öregedik, de minden más szempontból előnytelen.

Éjközép közeleg, mégsem ragad magával az álom. A testemkorabeliek átlag alvásigénye 8-9 óra. A felmérések szerint minél öregebb valaki, annál kevesebb alvást igényel. Egy idős embernek 5-6 óra, mely valóban szükséges. Az én alvásigényem 3-4 óra, mely a statisztikák szerint a kb 120-140 éves testekre vonatkozik. Vonhatunk -e átlagot a testem kora és a valódi korom között? Úgy vélem, nem kapnánk pontos értéket, így belekezdeni is puszta időhúzás lenne. Az emberek mindent próbálnak statisztikákkal, átlagértékekkel megmagyarázni, ezek hiányában úgy éreznék, valamit nem értenek. Valójában így sem értik, pusztán reményt ad nekik. Az embernek szükséges önmagát átlagértékekkel körbevenni, hogy semmiben ne térjen el a tömegtől. Így van ez az alvásnál is. Az egészségesnek meghatározott napi alvásmennyiséget minden ember megpróbálja tartani, még ha nem is fáradt, avagy túl fáradt hozzá. Időre fekszik, időre kel. Én nem ezt tartom egészségesnek, hiszen milliószor kiderült már, hogy az emberi szervezet minden elménél jobban tudja, hogy mikor, miből, mennyire van szüksége.

Az átlagostól eltérőt az ember zavarnak könyveli el. Így van ez az alvásnál is. Négy fő alvászavarról tesznek említést:

-Álmatlanság. Ezt képtelenek megmagyarázni. Mint ilyenkor mindig, ráfogják a pszichés állapotra, a stresszre, az ingerültségre, a jó hangulatra, az izgalmi állapotra vagy az egyszerűség kedvéért a gondolkodásra. Létezik -e olyan élőlény, mely ezek valamelyikét ne tenné?

-Aluszékonyság. Hátterében belgyógyászati és neurológiai betegségek állnak,  melyek könnyedén kezelhetőek, ha bárki kezelésre adja a fejét.

-Elégtelen alvás. Hiába az alvás, a test fáradt marad, az elme nem frissül. Okozhatja túl kevés, túl sok avagy túlságosan nyugtalan alvás.

-Alvás közben létrejövő zavarok. Olyan betegségek, melyek ilyenkor aktiválódnak. Ez a lidérces álmoktól a fulladozásig bármit takarhatnak.

A főbb alvászavarok mellett említést érdemel pár igen érdekes jelenség is:

-Hiperszomnia. Fokozott alváskésztetés. Gyakran az álmatlanság illetve az elégtelen alvás nappal észlelhető következménye.

-Nyugtalan láb szindróma. Az éjszakai alvás közben jelentkezik. Periodikus lábmozgás, mely az alvás pihentető, regeneráló voltát károsítja.

-Narkolepszia. Napközben jelentkező, rohamszerű alváskésztetés.

-Légzéssel kapcsolatos alvászavar. Valamely testi oknál fogva alvás közben meg-megszakad a légzés folyamata.

-Cirkadián ritmus. Az alvás-ébrenlét ritmusának zavara, melynek hatására a biológiai óra összeomlik.

-Lidércnyomás. Hosszú, különösen rémisztő álmok sorozata.

-Fogcsikorgatás. Kapcsolatban állhat ugyanúgy stresszel, mint fogászati problémával is. Bizonyítottan komoly fog-, íny- és fülfájdalmakat okozhat, ezért érdemes rá komolyabb figyelmet fordítani.

-Alvajárás. Az alvajáró az éjszaka közepén minden átmenet és indíttatás nélkül felül, beszél, mozog, nyugtalanul jár-kel az otthonában. A történtekről nem marad emléke.

E betegségek okait úgy határozták meg a nevesebb és névtelenebb kutatók, hogy bármi okozhat bármit, amit az átlagtól eltérőnek gondolnak. Ez is egy komoly felhívás az emberek felé, hogy olvadjanak be abba a képzelt ideába, amit a tömeg helyesnek vél. Én, mint okkultista gondolkodó élesen elítélem ezt a gondolkodásmódot. Úgy vélem, az emberi akarat hatalma végtelen, és bármi legyőzhető a megfelelő akarattal és koncentrációval.

Gyönyörrel teli álmokat...

Nemo Sharr: Rímekbe szedtem, ami körbevett engem...

A kiselejtezett marionett áriája

  

Oly bohóc vagyok, kin senki nem nevet,

Árnyék csupán, kin sírnak az emberek.

  

Mindenem van, s minden semmi az enyém,

Szomorú dal rágja lyukacsossá elmém.

  

S ma, e kevéstől is meg akartam válni,

Sötétségbe zuhanva magamra találni.

  

Csontujjak simogatják lógó vállaim,

Libabőr kószál céltalanul ajkain.

  

Ő van itt velem, őt soha nem engedem,

Ő vigyáz, hogy maszkom le ne vegyem.

  

Mázolt arcom nevetésre rúzsozták,

Marionett kezeim ölelésre kitárták.

  

Pózba ugró pillanatok tisztelegnek.

Mikor engedték, hogy önmagam lehessek?

  

Szoknyám foltos, hangom bennakadt,

Amott egy élet fonala szétszakadt.

  

Látod-e a következőt, kinek elvágják?

Bújj messze, jövő itt már nem vár rád!

  

Csak a kéz marad kedvesen a vállamon,

Ha tehetné, túlfutott volna minden világon.

  

Sötét szemeiben mázolt árnyékok táncolnak,

Szomorú ajkain keserű könnyek bókolnak.

  

Szépnek látsz-e még engem, Kedvesem?

Te, kinek soha nem adhattam testemet.

  

Magam madzagjába akadt fönn lelkem,

Ő soha nem szerethetett engem.

  

Idelenn egyedül vagyok időtlen ideje,

Odafentről csalogatóan hullámzik át a zene.

  

Hát dúdolok neki egy néma táncot.

Halál szolgája, kellemes mulatságot!

  

-2010. II. 08.-

Nemo Sharr: Tekerd csak körbe, had fájjon!

Szerelem. Az érzés, mely minden földi halandó életét gyönyörrrel és gyötrelemmel fűszerezi meg. Szerelem. A szárny, mely elröpíti a halandó szíveket, oltalmat ad, otthont vesz el, éltet és megöl. A földi halandók úgy kapnak utána, mint utolsó fűszál után, mely tán megmentheti őket a haldoklástól. Tévednek. Sorsuk már akkor meg lett pecsételve, amikor megszülettek. Ítéletet mondtak a fejük felett, hogy bármit tesznek, bármerre futnak, bármennyire könyörögnek, a Halál martalékai lesznek. Ez a kínzó jövőkép, ez az elviselhetetlen végzetes sors ösztökéli az embert, hogy boldogságra törekedjen, míg szánalmas percei végleg le nem peregnek. Ilyen törtető próbálkozás az "igaz szerelem" elérése.

A szerelem vágyakozással, rokonszenvvel és intimitással párosuló érzelem, mely szexuális vonzódásban és őszinte odaadásban megnyilvánuló érzelmi kapcsolat két ember között. Definíció. Ostobaság. Ember alkotta fogalom, hogy megmagyarázza a megmagyarázhatatlant. A régi korokban a szerelemre nem voltak kifejező szavak. Nem volt rá szükség. A mai korban pedig teljesen felesleges, mert igaz szerelem szinte nincs is, csupán egymás kölcsönös kihasználása, hogy kielégítsék szexuális igényeiket, biztosítsák anyagi jövőjüket, társadalom béli pozíciójukat. Igaz, én ezt soha nem fogom tudni megérteni, hiszen úr vagyok az urak között, sem hatalomra, sem anyagiakra nem éhezem. Minden szeretetet kérés nélkül elém dobtak. A szabadság illata leng körbe. Hogy az én utam lenne helyes? Fogalmam sincs, nem próbáltam mást, ámbár nem elhanyagolható tény, hogy én őszintén boldog vagyok...

A régi korok nagy szerelmeit már mindenki ismeri, megannyi történet szól róluk, s hogy pár példát is hozzak, leírom a szívemnek legkedvesebbeket:

-Csongor és Tünde, akik túlléptek az őket fogva tartó világ törvényein, nem törődve azzal, hogy mindent elveszíthetnek, amit addig megszereztek. Egymásban lelték meg a világot, amiben élni akarnak.

-Rómeó és Júlia, akik elvetettek maguktól mindent: pénzt, hatalmat, nevet, címet, életet.

-Hádész és Perszephoné, a halál urai, kiknek szerelme örökkévaló.

-Orpheus és Eurüdiké, a tragikus pár. Orpheus még a halál kietlen alvilágába is leszállott, hogy meglágyítsa Perszephoné szívét, és visszahozza az életbe imádott hitvesét.

-Jonathan Harker és Mina, kiknek szerelmét még a vámpíri hatalom sem volt képes szétzúzni.

-Paris és Heléna, akik még a pusztító háborút is vállalták egymásért.

A régi korokból rengeteg hasonló történet maradt fent, ám a mai korból nem származnak ilyen csodás és megindító emlékek. Miért? Jó kérdés. Járjunk kicsit utána...

Azemberi világ porontyai már gyermekkorukban megtapasztalják a szerelem és a házasság szent egységének sárba tiprását. Sokan úgy nőnek fel, hogy csonka, vagy álomból és megkeseredett sorstársakból álló családmodellt látnak maguk körül. A szeretet mint olyan sokszor magából a családból is hiányzik. Ne feledjük, a gyermeknek nem csupán élőhelyre, kosztra és javakra van szüksége, hanem egységes, egymást támogató, szerető családra is. Az érzelmek nélkül felnőtt gyerekek megkeseredett halandókká válnak. Sokan oly utakra lépnek, melyek a gyors és fájdalmas pusztulást sürgetik. Fizikai és érzelmi pusztulásról egyaránt szó van.

Az érzelmi törődés hiánya, a szülők "megannyi fontos teendője" ahhoz vezet, hogy a gyermekek a televízió nevű agyrombolás áldozatai lesznek. Kedvenc lelki jelenségeket és hatalmas életigazságokat felvonultató képregényemből hoztam egy jó példát erre:

A televízió azt közvetíti a gyermeki elméknek, hogy a követendő példa az értéktelen, egy-két éjszakás együttléteken alapuló kapcsolat egyszerre több személlyel. Hiába a sok szerelmet hirdető nyálas szappanopera, ott is mindenki mindenkivel mindenkit megcsal. Undorító! A mai fiatalok képtelenek felfogni az érzelmek fontosságát. Büszkén jelentik ki a haverjaiknak/társnőiknek, hogy "Ismét eltekertem xy fejét!" (szmájli mellékelve) Tekerd csak! Tekerd körbe és öld ki belőle az érzelmeket örökre! Gyűlölettel fordulok e képtelen viselkedés képviselői felé. Képtelenek felfogni, hogy ezzel mekkora károkat okoznak a fiatal lelkekben. Elértéktelenedik minden, ami egykoron a világ alapjait szolgáló eszme volt. A romantika korában a tiszta szerelem volt a követendő példa. Ma az, hogy minél több ember közösüljön, akár egyszerre is.

Fájdalom, de beköszöntött a hanyatlás kora...

Nemo Sharr: Rímekbe szedtem, ami körbevett engem...

Emlékfoszlányok

  

˝Rágja szét az elmémet varázsos, sötét dal,

Rántson magával halál, katatón zűrzavar!˝

Szólott, majd zuhant. Teste port kavart.

  

˝Üveggolyókkal játszom, egy-egy élet mind,

Dobálom őket föl-le, míg valamely eltörik!˝

Szólott, majd vágott. Vérét tán feltörlik.

   

˝Tollba mártom tintám, úgy írom az égre,

Szerelmesen öleltem, míg ki nem buggyant vére!˝

Szólott, majd harapott. Csitította méreg.

 

˝Szakítson szét szíved lassú megnyugvása,

Öltsön gyászruhát mind, ki örök, hű társa!˝

Szólott, majd lépett. Torkán szorult kiáltása.

   

˝Remeg a föld, jövőt suttognak vad dobok,

Hervadt virágok felett könnyeket ontok!˝

Szólott, majd lefeküdt. Paták zúztak csontot.

   

˝Van egy apró labda, még apám hagyta rám,

Útjára engedett madaram, kérlek, sebesen szállj!˝

Szólott, majd lőtt. Arcán sötétlik a sár.

   

˝Jöjj értem Csontlovag, tombolásod söpörjön el,

Oltsd ki szemem világát, ragadj magadhoz, ölelj!˝

Szólott, majd elpihent. Árnyék zakatolt a ködben.

   

-2010. 06. 13.-

Nemo Sharr: Fény az éjszakában

Árnyalatnyi félelmet sem érzek, amikor meglátom Őt. Beszállok. Keze biztos, szívét nem övezi ármány, kétkedés, emberi érzelmek nem érinthetik. Szíve sincs. Szemeim már leszoktak a bámulásáról. Sokszor vitt messze földre, Kedves Barátom. Lassú könnycseppet érint a szél, lassan arcomra fagy. Suhanunk, bár Ő alig hajtja rozzant ladikunk. Lehelletem sürű, fehér füstben ömlik ajkaim közül. Neki nincs. Nem él. Nincs szüksége rá. Örökké tudnék vele siklani végtelen vizek hátán. Tán egyszer én is halálra adnám fejem. Örökkön, mint Ő...

Kezemben apró tárgy. Hófehér, apró csonk. Vörösre festi arcom, míg Ő sápadtabb, mint a Halál maga. Szemeink néha lángolón összevillannak. Ilyenkor mintha pillanatokra visszatérne belé a létezés. Az árnyékok is rettegő táncot járnak. Nyugalom, béke vesz körül, míg gyönge ladikunk a vizet hasogatja...

Gyertya. Ember alkotta, saját leghatalmasabb félelme, a sötétség ellen. Az ember fél mindentől, amit a sötét rejthet, mert a sötétséget nem ismeri. Emberi tulajdonság, hogy elpusztítanak mindent, amitől félnek, vegyük például a magas mágiát, avagy a kihalás szélére sodródott állatokat... Ez csak pár példa. A sötétben minden megelevenedik, amitől rettegnek, emlékképek, jövőrémek, jelenkori démonok. Az ember a teremtésétől fogva, avagy azóta fél a sötétségtől, hogy lemászott imádott fáiról, hát megtalálta a módját, hogy elpusztítsa.

A gyertya több mint 2500 éves múltra tekint vissza az emberiség töténelmében. Az ókorban alkották meg, miután felfedezték, hogy a faggyú és a zsír kiválóan égnek. A méhviasz szintén tökéletes volt gyertyák készítésére, ám az akkoriban még borzasztóan ritka volt, luxuscikknek számított. A XVII. században arzént kezdtek adagolni a faggyúkhoz, ami esztétikailag ugyan javított rajta, de mérgaző hatása miatt rengeteg gondot okozott az embereknek. A XXI. században felfedezték a sztearint, mely a gyertya szilárdságáért felelős, valamint ekkor kezdték el használni az összefont kanócot és a paraffint, így sokal jobb minőségű gyertyákat tudtak előállítani. A mai gyertyák jórészt paraffinból készülnek, pamut kanóccal, amit szalmiák-sóval, bórsavval és paraffinnal kezelnek, hogy egyenletesen és szinte korommentesen égjenek.

A gyertyának nem csupán sötétséggyilkos ereje van. Sok okkultista rituáléban előkellő helyet kapnak, a vallásokban pedig szimbólumként szerepel. A keresztény Bibliában a Világ Fényének, Jézus Krisztusnak a jelképe. Az embereknek szüksége van fényre, hogy elvezesse őket a tökéletes, boldog élet felé, ez a Bibliában sokszor megjelenik, például Mózes és a lángoszlop, Jónás a cet gyomrának végtelen sötétségében, az angyalok és szentek fényt árasztó glóriája, a gyermek Jézushoz elvezető csillag, és sok hasonló példa. A keresztények rettegik a sötétet, mert a sötétségben előbújnak mindazok a rémképek, amikkel a templomokban halálra rettentik őket olyan papok, akik az elhozandó emberi jólétre és örök boldogságra esküdtek fel. Isten útja a Fény Útja. Én a Sötétség Útját járom.

Az okkultista rituálék bővelkednek gyertyamágiában. Az okkultizmus a gyertya meglétével egy időben kezdte felhasználni az égő faggyú mítikus hatásait. A demonológiában a démonok ketrece idézőkörből, idézőrúnákból és bezáró gyertyákból áll. A nekromanciában a gyergya az a Fényes Ösvény, melyre a holtnak rá kell lépnie, hogy testébe találjon. A boszorkányok körében (s kéretik nem össszetéveszteni őket a wicca söpredékkel, akiknek semmi köze a mágiához, csupán pénz és feltűnéshajhász csürhe!!!) a gyertya egyfajta helyettesítő, energiavezető szerepet tölt be, átkozásra, gyilkosságra és átokűzésre, avagy gyógyításra is felhasználták. A magasmágiában a gyertya kevesebb szerepet kap, hisz ott már a lélek összegyűjtött tudása és ereje számít igazán. A természetmágiában a tűz jelképe és vezetője. A gyertyamágiában fontos szerepe van a gyertyák színének is. A fehér gyertya gyógyít és segíti a látók szemét, a kék megvéd és elűzi a rémképeket, a sárga tudattisztító és segít a tudás megszerzésében, a zöld jólétet és gazdagságot hoz, a rózsaszín szerelmet ébreszt, a bíbor vágyakat irányít és gyors energiautánpótlás, a barna minden természeti erővel kapcsolatban áll, a narancssárga szerencsét hoz, az ezüst lelki egyensúlyt állít helyre és segít az asztrálutazások előidézésében, az arany szerencsét és gazdagságot hoz. Természetesen ami adni tud, elvenni is tud. A kék bezár, a sárga elfojtja az ellen tudatát, a zöld a négy őselemet hajtja uralmunk alá, a rózsaszín kedvünkre irányítja mások érzelmeit, a bíbor vért fakaszt, a narancssárga balszerencsének hullámait idézi, a barna elpusztítja a növényeket és állatokat, az ezüst megbontja az ellen lelkének összhangját, az arany megfoszt a vagyontól, a fekete pedig ÖL. Fekete gyertyát csak az használhat biztos kézzel, akinek nincs kit elveszítenie, mert ha gyenge a gyertya hatalmának irányításához, önszeretteit áldozza fel.

A ladik végtelen siklása lassan elcsendesül. Új, életet sugalló zajok törnek érzékeny fülembe. Elhozta! Így suttognak. Emberek. Rettegve lépnek hátrébb, ahogy közelítek feléjük. Kezemben fény, szívemben sötétség. Egy gyermeki szempárt kutatok, ki tovább képes vinni az adományomat. Lelket adok neki. Magamhoz intem, kit először meglátok. Apró gyermek. Tökéletes. Rettegésnek szikráját sem érzem benne, ahogy felém és a ladik felé közelít. Keze a kezembe simul. Leteszem a gyertyát, s a gyerekkel a ladikba lépek. Nem érdekel a neve. Nem érdekel a története. Nem érdekel a családja. A szíve bátor, a lelke erős. Kísérőm lesz. Előveszek egy új csonkot, mely lángrakap a jeges szellőben. A germek kezébe helyezem. Tarts lángot a kezedben, érezd annak forró, lüktető életét, válj te is lánggá, forrósodj égetővé, légy gyilkos és életadó. Lassan ömlenek elő belőlem a szavak, akár a lehellet füstje. Úgy lesz Mester!

Nemo Sharr: Egy dalt legyen szíves...

Reggel. A hűvös szellő lebbenti hajam, gyöngye napsugarak hatolnak szemembe az ébredéstől még bágyadt fák koronáin át. Lélek és test egyáltalán fáradt. Ilyenkor nem szabad egyből belecsöppenni a zenék vad, egekbe törő hullámaira, fontos, hogy fokozatosan ereszkedjünk a sima tükrű vízre, s a legapróbb vízgyűrűktől kezdve a lágy fodrozódás minden pillanatát átéljük.

A dal, mibe belecsöppentem cseppet sem aktuális. Karácsonyi dal. Igazi remekmű.

A címe: Carol Of The Bells, az előadók pedig egy nagyszimfónikus zenekar, egy nagykórus, négy fenomenális énekes hölgy -Méav Ní Mhaolchatha, Órla Fallon, Lisa Kelly, Chloë Agnew- és egy hihetetlenül tehetséges hegedűs kisasszony, Máiréad Nesbitt. Ők öten alkotják a számos platinalemezt elnyert, világhírű Celtic Woman-t.

A szövege:

Ding, Dong, Ding, Dong, Ding

Ding, Dong, Ding, Dong, Ding

Ding, Dong, Ding, Dong, Ding

Ding, Dong, Ding, Dong, Ding

Hark how the bells,

Sweet silver bells,

All seem to say,

Throw cares away

Christmas is here,

Bringing good cheer,

To young and old,

Meek and the bold,

Oh how they pound,

Raising the sound,

O'er hill and dale,

Telling their tale,

Gaily they ring

While people sing

Songs of good cheer,

Christmas is here,

Merry, merry, merry, merry Christmas,

Merry, merry, merry, merry Christmas,

Hark how the bells,

Sweet silver bells,

All seem to say,

Throw cares away

Christmas is here,

Bringing good cheer,

To young and old,

Meek and the bold,

Oh how they pound,

Raising the sound,

O'er hill and dale,

Telling their tale,

Gaily they ring

While people sing

Songs of good cheer,

Christmas is here,

Merry, merry, merry, merry Christmas,

Merry, merry, merry, merry Christmas,

On on they send ,

On without end,

Their joyful tone to every home

Dong Ding dong ding, dong Bong

Nemo Sharr: Légy te is...

Légy te is undorító, takonyzöld meztelencsiga, aki furcsa platformokon ugrál, amik a levegőben lebegnek, és akit mindenki meg akar ölni. xD
Hogy melyik játékról is van szó?
A 'The Slob' című flashjátékról.

A játék maga: The Slob

20 szintből áll, a játékidő ügyesség és ész függvényében tarthat 10 perctől életfogytiglanig, ugyanis a játék igen korrekten végtelen élettel áld meg. A játék fejlesztője a FastGames. A fejlesztőgárda igen beszívott, agyrothadt hangulatban lehetett, amikor ezt a játékot megalkották. A főhős (amint már fentebb említettem) egy takonyzöld meztelencsiga, akinek minden vágya acélcsövekbe felszippantódni. Ezt úgy érheti csak el, ha átjut a pályákon, mely nem egyszerű feladat számára. Irányítása pofonegyszerű, nyilakkal, vagy w-a-s-d gombokkal lehet mozgatni, felfelével (avagy w-vel) ugrik, lefelével (avagy s-el) pedig kiölti a nyelvét, ami hosszabb mint maga a teste (!!!).

A pályák elég trükkösek, ugyanis soha nem tudhatod, hogy mi tartozik a háttér díszletéhez, és mi az, ami megöl. Emellett föl kell venni különböző objektumokat, melyek 4 félék lehetnek: pöttyös tojás, mikrochip, szappan és narancs. A szappan és a narancs különösen fontos, ugyanis a csigának nem megszokott életerőcsíkja van, hanem PH értéke. A narancstól mínuszba megy a PH értéke, amitől elsavasodik, a szappantól pedig magasba szökik, amitől ellúgosodik. Vannak kék platformok a játékban, amik szintén ellúgosítanak, ha sokáig tartózkodik rajta a csiga.

Vannak szörnyek, amik nyilvánvalóan meg akarnak ölni. Ha egy fészket látsz, ne vedd fel belőle a tojásokat, mert felszippant (!) egy madár. Emellett vannak, amik megesznek, elporlasztanak, kettévágnak, felrobbantanak, avagy ledarálnak. Igazi ebédhez tálalható játék. Fogyasszátok hát egészséggel, és sok sikert.

A játék befejezése egy rakétának köszönhető, amit én is csak véletlenül találtam meg, mert meg akartam épp halni...

Az utolsó pillanatot megörökítettem:

Nemo Sharr: Egy dalt legyen szíves...

A sötétben megelevenednek a démonok. Én is elevenebb vagyok. Éles tekintetem szemeket lát, világító tekinteteket, melyek hipnotizálnak félelmességükkel. Ilyenkor igaz gyógyír a zene. Hozzám szól. Megérint. Átmossa fájdalommal teli lelkemet. Sokszor nem számít a szövege sem, csupán a zeneiség és a hangzás, az a tiszta energia, melyet sugároz magából. A most következő dal zeneiségében, szövegében és komponálásában is műalkotás. Ajánlom szeretettel mindenkinek, kinek füle nincs lezárva az igényes zene elől.

A Within Temptation alkotása, sokan tévesen Sanctus Espiritus néven ismerik, de a valódi címe Our Solemn Hour.

A szövege:

Sanctus Espiritus redeem us from our solemn hour

Sanctus Espiritus insanity is all around us

Sanctus Espiritus! Sanctus Espiritus! Sanctus Espiritus!

In my darkest hours I could not foresee

That the tide could turn so fast to this degree

Can’t believe my eyes

How can you be so blind?

Is the heart of stone, no empathy inside?

Time keeps on slipping away and we haven’t learned

So in the end now what have we gained?

Sanctus Espiritus, redeem us from our solemn hour

Sanctus Espiritus, insanity is all around us

Sanctus Espiritus, is this what we deserve,

can we break free from chains of never-ending agony?

Are they themselves to blame, the misery, the pain?

Didn’t we let go, allowed it, let it grow?

If we can’t restrain the beast which dwells inside

it will find it’s way somehow, somewhere in time

Will we remember all of the suffering

Cause if we fail it will be in vain

Sanctus Espiritus, redeem us from our solemn hour

Sanctus Espiritus, insanity is all around us

Sanctus Espiritus, is this what we deserve,

can we break free from chains of never-ending agony?

Nemo Sharr: Földi társaink! A kutya

Amikor ebbe a dimenzióba érkeztem, nem is gondoltam volna, hogy lehet világ ennyire élettel teli. Az én volt otthonom más. Sivár. Az emberek tán nem is sejtik, hogy amit ők természetesnek vélnek, az valójában mekkora kincs. Csak aranyra vágynak és hírnévre. Életük rohanásból, egymás eltiprásából, az értékek gyökeres kiirtásából áll. Van -e, aki megállt már, hogy megszemlélje, mi is veszi körül születésétől fogva? Hallotta -e már fürge szellők, csobogó patakok, lágy madárdalok kristályos, lelket fölemelő zenéjét?

Ülök csöndesen, de lassan az én fülemig sem jutnak el e szép szonáták. A város teszi. A mocsok ellepi a élőhelyet, s kiszorítja annak egyetlen jogos birtokosát: az állatvilágot. Csöndes magányomat egy magányt nem tűrő kisállattal osztom meg. Kutya. Azt mondják, az ember legjobb barátja. Az enyém is. Azt is mondják, hogy megérzi és elűzi a gonosz lelkeket. Ez nem igaz. Az emberi értékrendek az állatok nemes lelkét nem tartják béklyóban, ők nem az alapján ítélnek, hogy hogyan fordulsz a külvilág felé, mivel születtél együtt, kikkel barátkozol, miben hiszel... Ők az alapján ítélnek, ahogyan bánnak velük. Ha érzi is rajtam az eredendő gonoszságot, nem érdekli. Őszinte szeretettel fordul felém, s én is felé. Hogy szeretni tudok, furcsa véletlenek sorozata. Az iránta érzett tiszteletem és imádatom vezérel, amikor kezemet simogatásra emelem, ágyam s étkem megosztom vele.

Most fekszik. Ártalmatlan. Gyönyörű. Oly hasonlatos az emberhez, s mégis teljesen más. Keze, lába, feje száma megegyező, szíve apró, s mégis szeretettel, önzetlenséggel teli. Fülei nem hallják a város túlbuzgó gyűlöletét, szemei nem látják a lassú rothadást, orra nem érzi a dögszagot. Hogy miért? Mert nem arra koncentrál. A kutya mindenben a szépet, az értékest keresi. A létezésben fellelhető örömöket próbálja elérni. Őrizi az álmod, őrzi a nappalod, örökkön vidám és játékos. Álmaiban fut és nevet. A szeretetről álmodik, ami körbeveszi, eszébe sem jutna, hogy bárki ellene akarna tenni. Az ember képtelen erre.

A kutyát egyszerű örömök éltetik. Játék a gazdájával, új szagok felfedezése, finom csontok, széttéphető játékok, simogatás, szeretetteljes otthon. Emberi szemmel nagyon kicsiny igények, a kutya mégsem vágyik többre. Nem érdekli a hatalom, sem a pénz, nem igényli más tulajdonát, kedvesét, élőhelyét. Mi lehet a kutyákban, ami ennyire ellenáll az emberiség életvitelének? Azt mondják az állatok ostobák. Ellenkezőleg. Okosabbak, mint az emberek, hiszen képesek tartósan és zökkenőmentesen együttélni több személlyel. Az ember már tinédzser korában kiszökik a körülötte élők gyűrűjéből, mert tévesen fogja fel a viszonyulást azokhoz, akik szeretik és óvják. A kutya soha nem hagyná magára a családját. Ha elmész, s őt magára hagyod, annál az ajtónál vár, amin távoztál, s oly örömet embertől nem kaphatsz, mellyel egy kutya örül, ha meglát.

Az emberek tanulhatnának tőle...

Nemo Sharr & Noder: Beszélgetések a kezdetek kezdetéről

Nemo Sharr: Tudod... Nekem van egy nagy álmom. Nincsenek benne táncoló virágok, meg éneklő gyerekek karácsonyi kottákkal a kezükben, sem világbéke, sem egyenlőség. Ez egy önző, de szép álom. Szeretnék igazán boldog lenni ebben a világban, ahová menekülnöm kellett. Menekülni... Szerinted lehet otthona olyannak, akit a saját családját lemészároló trónbitorló zárt el jogos örökségétől? Avagy mindenhol üldöztetés vár rám? Tudom. Önző vagyok. Mindig csak én, én, én... Sosem szenteltem rád elég figyelmet. Remélem egyszer megszánod szegény bűvös körbe zárt fejemet, és elnézed gyermeki egoizmusomat. Én, én, én... Eleget tudok magamról! Rólad akarok hallani. Ki vagy? Hang a fejemben? Képzelet a tükörben? És miért ilyen szép a mosolyod? Honnan jöttél? Merre tartasz? Ha nem vagy álomkép, válaszolj!

Noder: Nem nyílok meg olyan könnyen másoknak, viszont egy Senkivel azt hiszem kivételt tudok tenni. Személy szerint én a boldogságot nem önző álomnak, hanem alapvető jognak érzem, amin nincs mit szégyellni. Nekem nincs már igazán álmom. Nekem sokkal inkább terveim vannak, amik vagy működnek, vagy nem.
Kérdésedre válaszolva, az otthon ott van, ahova a szív húz; nem muszáj ennek kézzel fogható helynek lennie. Persze a mi világunkban ez hatványozottan igaz.
Ami engem illet, merem remélni, hogy nem csak a fejedben élek. Egészen hús-vérnek érzem magam, és akárhányszor rácsodálkoznál, hogy miért vagyok még mindig melletted, ne tedd. Mi összetartozunk, azt hiszem. Te kérdéseket halmozol, hogy elmondhassam megannyi frappáns válaszomat.
Honnan? Hová? A természetből születtem, és szeretnék oda visszatérni. No nem úgy, hogy a föld majd eltemet; van még nekem dolgom ebben a testben elég ahhoz, hogy ne vágyjak még a megváltásra. Te hogy viszonyulsz ehhez?

Nemo Sharr: Ha a boldogság alapvető jog, vajon hogyan kellene megítélnünk az elmebetegeket? Az őrült elméket, akik a pusztításban látják az élet értelmét, s lelkük csak akkor szabadul fel, ha kiontott belek közt tapogatózik? Félek mindennek van határa, s félelmem magját pontosan az adja, hogy képtelen vagyok elfogadni azokat. Számomra nem létezhet szabály, parancs, tiltás. Nem bírná elviselni katatón, önimádó elmém. Persze szeretek én mást is. Téged! Téged főképp szeretlek! Ha az otthon ott van, ahol a szív, az én otthonom melletted van. Látom az utat magunk előtt, de látom a végállomást is. A szemeidben. Néha. Néha pedig a céltalanságot, ami lételemem. Nihilista vagyok, s a halált szolgálom. Imádom és magasztalom, de meghagyom erőnek. Nem teszek érte, hisz elég hatalma van magáért tenni. Tesz is. Az ő kegyelme létezésem oka, az ő akarata, hogy ezen a világon járjak. Soha sem születtem, így az élet soha nem lehet az enyém. Én létezek csupán...

Noder: Nos igen. Hajlamos vagyok elfeledkezni az élet beteg oldaláról - de hogy is, hogy is, mikor a Doktor itt van velem... Talán a neveltetés miatt... Neveltetés. Ez a szó sokszor bántja a lelkem, mert már számát sem tudom, hányszor bújtam mögé. Ha azt akarom vallani, az ember saját sorsának kovácsa, úgy nem illik ez a fogalom a képbe... De mind tudjuk hogy a Sors előre írott. Akármeddig halasztod, a végén úgyis visszalök a mederbe és véghezviszi akaratát.
Egy kicsit ilyen a Halál is - nemigen tudjuk még ezen a Földön, hogy lehet elkerülni. Halandó testünket csak kölcsönbe kapjuk számos vallás szerint, s feladatunk végeztével vissza kell adnunk. A lélekről viszont mindenki hallgat, véleményem szerint ez az, ami félelmetessé teszi a testi elmúlást. Hiába örök a lélek, félnek hinni benne. Kár, kár.
Szavaid melengetik a létezésem. Viszont szeretlek úgy, mint senki mást, Társam az Úton. Rémlik, egyszer mondtad, nem bírsz többé a szemembe nézni. Tán ezért lenne, mert látod a jövőnk? Vagy én teremtek rémképeket kényszeredett magányomban?

Nemo Sharr: A Doktor? Hát te hoztad őt... Már mindent értek. A Doktor. Oh a Doktor! A félhomályban felcsillanó szike, éléről csöpög az életet adó vér, arcát maszk fedi, testét ködfátyol rejti a szemek elől. A Doktor. Igen Ő! Tartsd távol tőlem! Romlott lelkem retteg a közelében. Egyszemélyes halálos gyógyszer. Lásd, még én is, a Névtelen Szolga, én is félem a Halált. A szeme üres katlan, arca csupa csont és gyűlölet, kezében az elmúlás végtelen hatalma. Üres óráimban szólongatom, mint árva az anyját. Nem felel. Nevet. Nevet? Úgy rémlik jeges kacagása végigsöpör a szobán, s korbácsként vág végig a hátamon. Lehet, hogy csak a képzeletem játszik velem. Néha remeg velem a világ, és forog velem a szoba. Egy hangra várok csupán. A hajnalok édes zenét hoznak. Aranytorok suttogására ébred lelkem. Sürget, hisz időm minden lélegzetvétellel fogy. A Fuvallat megérinti arcomat, ledobom a rettegés láncait, de az örök katatónia tovább marcangol. Nevetve sírok. Azt mondod a Sors elől nincs menekvés. Én nem így vélem. Az ember, az állat, a féllény, a vámpír, vérfarkas, démon... mindünk maga irányítja az életét, csupán a kezdőpontja eldöntetett. A végpont mindig kétséges. Választhatod a rossz utat, és választhatod azt, amelyre a Végzet Fuvallata terel. A Fuvallat tud és ért. Mindent. A lelkünk tovább repülhet, ha engedjük. Örökkön járhatjuk e világ berkeit. Megszületésünk csupán egy újabb állomás volt a nagy úton, s gyermekkorunk a pihenő. Soha ne bánd, hogy neveltek, sem azt, ahogyan neveltek. Amikor rád nézek, minden másodpercnek értelmét látom, hiszen csodád pontosan abból fakad, amivé váltál. A jövőd vagy. A gyönyörű jövőd. Boldogságra születtél. Én sötétségre. Így vagyunk egy pár a végtelen úton.